Claire Boucher 1988-as születésű vancouver-i zenész. Előadói nevén Grimes, 2010-ben adta ki az első stúdióalbumát Geidi Primes címmel. A lemez címe Frank Herbert Dűnéjére való utalás. Közhely, de nehéz megmondani, hogy mi is volt a zene, annyi biztos, hogy a Dűne földöntúli hangulatához illett. A törzsi kántálásra emlékeztető énekek, az akusztikus hangszerek keveredése az elektronikus dobbanásokkal, az elnyújtott atmoszférikus hangulat, mind valami furcsa fantáziavilág termékei voltak. Az élvezetre viszont nem lehetett panasz, ha valakiben megvolt a hajlandóság, akkor mélyre lehetett merülni ebben a rendezett káoszban, mert bár a dalokban volt valami félelmetesen furcsa, de ha átadta magát a hallgató a zenének, akkor egy különleges idillben találta magát. A második albuma, a Halfaxa ugyanerről szólt, talán játékosabb volt, dallamosabb és több zaj keveredett benne. Az igazi népszerűséget a Visions című lemez hozta meg Grimes-nak, főleg két számnak köszönhetően: ezek egyike volt a Genesis, ami az előző albumok kaotikusan kavargó hangjaiból valóban valami formálodó és születő popzenét jelentett, a másik pedig az Oblivion, ami az elhagyatottság melenkóliájának szimfóniája

.

Ugrás a cikkre! →

Szemelvények az elektronikus zene világából rovatunkban, Jamie xx. 

Ugrás a cikkre! →

Ma jelent meg a “Panda Bear Meets the Grim Reaper” című album. Igazából nem is szabadna beszélnem róla, mert ahogy John Updike írta a konstruktív kritika hat szabálya között, ne beszéljünk olyan dolgokról, amivel kapcsolatban elfogultak vagyunk. Még általános iskolában egy lányismerősöm panda névvel utalt rám egyszer, aminek igazából semmi alapja nem volt, de valószínűleg ez volt az egyik legelcsépeltebb hasonlat, ami eszébe jutott. Mások a vezetéknevem miatt A Kaszásként utaltak rám. Ez a két emlék az első jel, hogy szeretnem kell ezt az albumot, a második pedig az, hogy van rajta egy szám, ami a kedvenc evolúciós biológia könyvemről, Az önző génről szól. 

Emellett a “Panda Bear Meets the Grim Reaper” (“PBMGR”) egy élvezetes album. A szürrealisztikus elektronikus együttes, az Animal Collective egyik alapítótagja, a Panda Bear néven alkotó Noah Lennox készítette. Az album trailer alapján egy furcsa, gyerekes halálfantáziára készültem, de az alkotó korábbi munkásságát ismerve tudtam, hogy úgyis tévedni fogok. Amilyen király számokat írtak az almalekvárról, albumot az epres dzsemről, reméltem, hogy valami más fog történni, mint amire számítok. Valóban, a “PBMGR” teljesen más, mint a reklámarca, A Halál.

Ugrás a cikkre! →