Én ugyan a leghőbb vágyam elárulni nem fogom, de azt biztos, hogy nagyon szeretném, ha már 2019 lenne, amikor is több, számomra várva-várt sorozat folytatódik végre, többek között a Lucifer. Most végeztem a harmadik évaddal, ahol a korábbi tervek szerint véget is ért volna a sorozat (de szerencsére a Netflix megmentette), és mélységesen lelombozott, hogy mennyit kell még várni, amíg kijön egy új rész.
Pont a legjobbkor érkezett Dirk Gently holisztikus nyomozóirodájának második évada a Netflixre ahhoz, hogy minden félévét mentő villanykari hallgatótól elvegye azt, ami a legértékesebb számára: a tanulásra félretett időt. Mindezt Douglas Adams örökségének olyan humoros és kalandos feldolgozásával teszi, ami után még haragudni se tudunk rá.
Érdekes műfajnak tartom a science fictiont. A megnevezés már a 20. század legelején elkezdett terjedni, tudományos fantasztikummal viszonylag korán lehetett találkozni Magyarországon is. Mégis, a legnépszerűbb művekben nem a tudomány az, ami úgy tűnne, hogy az előtérben van, bár nyilván egy írónak, legyen akár hard sci-fi a témája, nem is dolga, hogy korrekt, képletekkel alátámasztott magyarázatot biztosítson, és általában a szórakoztató irodalom fogyasztói se emiatt olvasnak. A köztudatban sem az él, hogy ez lenne a műfaj és a „szimpla” fantasy között a különbség, hanem a jövőorientáltság, lehetséges jövőképek felfestése, ami az informatika rohamos fejlődésével mára már általában egy-egy újabb cyberpunk alműfajú szellemi termék létrejöttét jelenti.