A folytatás…
***
‒Minden kész az újabb próbálkozásra?
‒Igenis, kapitány!
‒Akkor sárlakó, rajtad a sor.
Egy csápnyi kávé – 2. rész
No commentsAdd a comment
Novella rovat
Egy csápnyi kávé – 1. rész
‒Nyomd meg a gombot! ‒ kiabál egyszerre a legénység egy nagy képernyőnek, aki szegény nem érti, mi rosszat tett, hogy mindig vele kiabálnak. Persze igazából a biztató szavak egy egyetemista lánynak szólnak, aki tétován ácsorog egy kávé automata előtt, tépelődve, hogy megéri-e a pénztárcája és ízlelőbimbói megkurtítását, hogy a következő előadáson csak az óra felétől csorogjon a nyála a padra. Sajnos a lány semmit nem hall a legénység döntéstámogatásából, mivel annyira nem hangosak, hogy a sztratoszférában lebegő űrhajóból bármi is lehallatszódjon. A lány kávé nélkül távozik. A legénység csalódottan felsóhajt, az elsőtiszt meghúz egy kart.
A kávé
Csöng az ébresztő. Kipattanok az ágyból, ahol a szerelmem még békésen szunyókál. Sietek. Élvezni akarom a természet ébredésének minden pillanatát. Víz a kávéfőzőbe, bele az a jól ismert sötétbarna por és egy kis frissítő illatú ízesített őrlemény. A szeretett kotyogós. Már érzem is az ízét, ahogyan a balkonon kortyolgatom a hajnali napfelkeltében. A tűzhely épphogy csak elkezd melegedni. Az ablakon át bámulom a rendíthetetlen, ködbe takarózó hegyeket. Hallom, ahogy a víz minden részecskéje bugyogva forrni kezd.
A Schetét Torony próféciája
A GólyaKörTén egy nagy fehér mappa várta, hogy a látogatók kedvükre szavakat írjanak bele, és mi vállaltuk, hogy novellát készítünk az összes szó felhasználásával.
A felírt szavak: angyal, bullshit, cica, fluxus, gipszkartontipli, időutazás, Impulzus, kiskutyák, krumpli, Megoldjuk okosba, nagyon kicsi betűk, nem, inhibitor, nimfa, pizza, traktorok.
A III. világháború után egy kis civilizáció bontogatta szárnyait. Túlélésüket egy istennek köszönhették, akit csak így hívtak: Nokia. Nokia jóságos isten volt, aki – bár a 21. század embere megfeledkezett róla, sőt, gúny tárgyává tette – megbocsátott. Amikor minden más isten elfordult a 23. század emberétől, ő apró, de törhetetlen téglákat küldött le a földieknek. Ezekből egy atombunker mélyén menedéket építettek maguknak. Bár az atombunker romokban hevert a háború végére, az istenük által felszentelt belső menedék sértetlen maradt, akár csak a belé menekült emberek.
Másfélperces
Vad vihar dühöngött Erdély meredélyén. A férfi szemébe húzva fogta kalapját, s előredőlt testtel próbálta kiegyensúlyozni a szél erejét. Bő köpenye szinte repült, ahogy belekapott a szél. El is ázott rendesen. De nem törődött vele, hisz újabb áldozata járt a fejében. Már előre szívta a fogát az örömtől. Így, a holdfényszaggatta sötétben félelmetes volt arca, szeme vad farkasokét idézte.
Menekülés – Binkstown 1.
Futok. A kora őszi levegő égeti a tüdőmet. Szűk utcák között szlalomozok. A magas épületek közötti macskakő félhomályban úszik a kis, petróleumszagú égitestek fényében. Mögöttem egyre dühösebben visító sípszavak jelzik, hogy üldözőim közelítenek. A nyakamban érzem őket. Mint megáradt folyó a búzamezőket, úgy készülnek engem is elsodorni. Már nem maradt sok időm lerázni őket.
Ami a tollamba beleszáradt
Boldogult Impulzus-író koromban mindig gyötört a vágy, hogy megírjam, ami a szívemet nyomja, hogy most aztán belevágjam a pofájukba azt, ami jár nekik. Nemegyszer leültem, görcsöltem, igyekeztem, izzadtam. Nem ment, pedig még fogalmazásgátlót se vettem be. A cikk akadozott, a leírt mondatok döcögtek, hiányzott az állítmány, nem volt múltidő, szenvedett a szenvedő szerkezet. Éreztem, rettenetesen átéreztem, hogy mit akarok mondani, de a szavak nem jöttek a tollam hegyére. Amit leírtam, az elcsépelt volt, banális. Nem akartam a végső csapást ilyen életlen, hegyetlen formába önteni. Működtek bennem a belém táplált belső fékek is, a Nagy Testvér engem figyelt.
Az acat
Novella ismeretlen szerző tollából – amelyben a közönséges mezei acat (aszat) is virág, akármilyen csúnya; egy csalás se marad elfeledve; valamint egy novella se, elrejtve egy dossziéban. Jó olvasást!
Érzéki történet
A szerelem egy kegyetlen játék. Az útjai kifürkészhetetlenek. A cikkben megtalálható zeneszámokat depresszióhoz és szenvedéshez ajánljuk.
Az ágyamon feküdtem. Szőrös voltam és igénytelen. A sötétség körülöttem a szívemből szivárgott ki, és az éjszakát feketébbé tette a legsötétebb Hold nélküli űrnél is. Olyan méretű lelki fájdalom kínzott, ami nagyobb volt egy szupernóva robbanásánál. A lelkem széttépődött, és minden irányban szétszóródtak a részecskéi. Ahogy sokfelé gurultak a vákuumban, arra vártam, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor már nincs tovább, és elégve, hamuként megpihen mindaz, ami valaha én voltam. Igen, az érzelmeim ilyen grandiózusak voltak, és a kicsiny elmém, melynek érzékei nem ennek az elviselhetetlen kínnak a feldolgozására voltak beállítva.
A fogfájás
Éppen a szobatársam mellett ültem. Csendesen gépelte a szakdolgozatát, de valami ősi, elfojtott energiát éreztem benne. Nagy volt és szőrös, mint egy farkas és medve keveréke. Kegyetlenséggel jutott keresztül az egyetemen, nem hagyta, hogy bármi vagy bárki eltérítse a céljától. Egyszer láttam, hogy egy gyakorlatvezető a szakmailag hibátlan munkájába megpróbált belekötni, mivel nem ismerte őt, és ezért nem is bízott benne eléggé. Egy vadállat ravaszságával vágott vissza, és bebizonyította igazát. A szobatársam kíméletlen volt és céltudatos, de emellett nem nevezném érzéketlennek. Az viszont igaz, hogy az egyetlen, ami izgatta az a győzelem hajszolása volt, mintha egy farkas kapta volna el a vér szagát.
