Néhány évvel ezelőtt egy forró nyári napon egy tanulmányi kirándulás során észrevettük, hogy a római kori romok táblái esztétikus fekete fémből készültek, és még Braille-írással is el voltak látva. Egy dologgal azonban nem számoltak a feliratok készítői: egész nap tűzött a Nap a feliratokra, ezért annyira felforrósodtak, hogy versenyeznünk kellett, ki bírja tovább a kis pontokon tartani az ujjait.
Nekünk ez csak egy játék volt, ellenben sok gyengén látó vagy vak ember számára ezzel elérhetetlenné válhat a rajtuk lévő információ. A napokban belefutottam egy cikkbe, ami bemutatja, hogy mit jelent egy látássérült számára, hogy a Braille-írásnak köszönhetően képes olvasni, sőt majdnem olyan sebességgel, mint mi a síkírást.
