Vannak játékok, amiknek már alig várjuk a befejezését, hogy lássuk, hova jut el a történet, és vannak olyanok, ahol inkább azt szeretnénk, hogy sose legyen vége. Létezik a kettőnek keveréke, amikor akarjuk is, hogy vége legyen, meg nem is – és ott a negyedik csoport, amire most ki szeretnék térni: amikor végignézve a játék utolsó jelenetét csak annyit tudunk mondani, hogy „mi van?”.
A karácsonyi Impulzus számban átfutottunk az alapvető hallási hibákon, valamint átnéztük, miként tudjuk Fourier-spektrumban ábrázolni az elemi szinuszos függvényeket – mindez ahhoz segít hozzá minket, hogy az első digitális fényorgona projektünket befejezhessük.
Nézzük, mire kell még figyelni akkor, amikor spektrumban dolgozunk digitális környezetben, valamint azt, hogy miként következik a spektrum néhány adatából a fényerősség!
Már a Nyugati Pályaudvarnál felszállt a buszra egy Doctor Strange-nek öltözött ember, így tudtam, hogy nem fogom eltéveszteni a Hungexpóba vezető utat, elég csak őt követnem. Aztán a Deákon Benedict Cumberbatch nyomaiban átszálltam a rossz irányba menő metróra, amit ő is (és így én is) csak pár megálló után vettünk észre.
Már azért kijár a gratuláció, hogy rákattintottál a cikk címére, örülök, hogy itt vagy. Most az lenne a dolgom, hogy megpróbáljalak valami hangzatos mondattal itt tartani, hogy végig is olvasd az írást. Hangzatos nem lesz, ellenben lelki terrort tartalmaz: rosszabbul jársz, ha nem teszed.
Gólyaként talán még távolinak tűnnek, tűnhettek a ráncok és az idő vaskereke által okozott bőrproblémák, de néhány év BME-s lét, pótvizsgák és keresztféléves tárgyak után némelyeteknek már kialakulhatott egy-két árok a homlokán vagy a szája sarkában. A pattanásokról és a mitesszerekről pedig ne is beszéljünk, ők sokunk hű társai évek óta, és még ki tudja meddig. A diáklétbe belemerülve könnyű ezekről a kérdésekről megfeledkezni, hisz a felnőttkor még oly messze van tőlünk, bőrápolással pedig biztos csak az okos felnőttek foglalkoznak, mégis érdemes lehet gondját viselni fő védelmi rendszerünknek, a bőrünknek.
Vad vihar dühöngött Erdély meredélyén. A férfi szemébe húzva fogta kalapját, s előredőlt testtel próbálta kiegyensúlyozni a szél erejét. Bő köpenye szinte repült, ahogy belekapott a szél. El is ázott rendesen. De nem törődött vele, hisz újabb áldozata járt a fejében. Már előre szívta a fogát az örömtől. Így, a holdfényszaggatta sötétben félelmetes volt arca, szeme vad farkasokét idézte.
Én ugyan a leghőbb vágyam elárulni nem fogom, de azt biztos, hogy nagyon szeretném, ha már 2019 lenne, amikor is több, számomra várva-várt sorozat folytatódik végre, többek között a Lucifer. Most végeztem a harmadik évaddal, ahol a korábbi tervek szerint véget is ért volna a sorozat (de szerencsére a Netflix megmentette), és mélységesen lelombozott, hogy mennyit kell még várni, amíg kijön egy új rész.
„Sose fogod használni az extra gombokat, amik egy ruhához járnak.” – Ez csak egy azok közül a mondatok közül, amit mindannyiunknak hallania kell. Hisz vagy sose szakad le a gombunk (az esetek 95%-ára ez igaz), vagy amúgy sem tudunk varrni, és inkább anélkül hordjuk, de legjobb esetben is csak elmegyünk egy nagyobb boltba, ahol azonnal pótolni tudják. Mégis szinte mindenkinek van otthon egy helye a pótgomboknak, amit rendrakás során megnéz, majd megállapítja a tartalmáról, hogy „jó lesz ez még egyszer”.
Marie Kondo The life-changing magic of tidying up könyvében (magyarra Rend a lelke mindennek címmel lett lefordítva) foglalja össze tanácsadóként és tanárként szerzett tapasztalatait arról a 10 évről, ami alatt több ezer ember életét (és lakását) sikerült rendbe raknia. Persze fura lehet, hogy valakinek ez a munkája, de ahogy ő is mondja: miért gondoljuk, hogy az összes háztartási feladatból, a főzés, a kertgondozás vagy a szerelés közül egyedül a rendrakás az, amit senkinek se kell tanulnia, és rögtön mégis mindenkinek menni fog?
Az őszi félév első heteiben a BME-s diákoknak van egy napja, amikor nemcsak a tanulásra gondolnak, hanem arra is, hogyan tehetnék szebbé a kerületüket. A BME Önkéntes Napon angyalszárnyakkal ellátott egyetemisták indulnak a Sportközponttól, és ott segítenek, ahol tudnak.
Az idén szeptember 20-án megrendezésre kerülő esemény érdekességeiről Kovács Szilviát, matematikus MSc-s hallgatót, a rendezvény főszervezőjét kérdeztük.
Bár a címben foglalt állítás nem feltétlenül igaz, azért vannak olyan dolgok, amiket tényleg nem csináltam, mióta az egyetemre kerültem mint gólya. Lehet, hogy ezek nagy részét saját lustaságom miatt hagytam ki – a kollégiumi közélet gyakran még alkalmat is biztosított volna rá –, de főleg az első évben nagyon nehéz időt szorítani mindenre, amit akarunk.
Ha tehát még a nyarad élvezed, és egy igazi bakancslistát készítesz arról, hogy mit ne hagyj ki első (vagy sokadik) VIK-es féléved előtt, bátran vedd bele ezeket!
Idén először, összesen két helyen indul Magyarországon egy olyan képzés, ami valószínűleg sok emberben kérdéseket vet fel: ez az üzemmérnök-informatikus képzés. Mi indokolta a létrehozását, mit várhatunk tőle, és miben lesz ez más, mint a jelenleg is oktatott mérnökinformatikus képzés? Tevesz Gábor oktatási dékánhelyettessel beszélgettünk.
