Emlékszem, amikor gólya voltam, akkor az egyik ismétlődő poén, ami a legváratlanabb időpontokban tűnt fel, a humán tudományokon való kreatív gúnyolódás volt. Azóta felnőttünk, és lehet elismerjük, hogy más tudományágaknak is meglehet a létjogosultsága. Vagy nem. Ezért korántsem reprezentatív közvélemény-kutatást tartottam, hogy a jövő műszaki értelmisége egy szintaktikai hibás kódot, vagy egy formailag tökéletes verset értékelne többre.
Vajon Te vagy a Kiválasztott?
Engem kerestél és én is kerestelek téged. Most végre itt vagy, a Műegyetemen. Már vártalak.
Hosszú lesz az utad a diplomáig, de mielőtt elindulsz, valamit tudnod kell. Itt van két pirula, az egyik kék, a másik piros. Választanod kell, most. Ezután nincs visszaút. Ha a kéket választod, elalszol, és reggelre elfelejted ezt a beszélgetést. Ha a pirosad választod, megismerheted a valódi tudás árát. De ne feledd: csak az igazságot nyújthatom neked, semmi többet.
Vajon ki mondhatja meg, hogy mire jó ez az egyetem, hogyan kellene végezni, mik a kötelességeink és mik a jogaink? Én biztos nem, valamint szerintem más sem. A villanykar, mint ahogy minden közösség, annyira sok embert tartalmaz magában, akiknek mind más és más céljai vannak, hogy nem igazán fogalmazhatja meg egységesen senki sem, hogy mi lenne az az egyetlen helyes út, ahogyan ezen a karon létezni kellene.
Nem ért véget a meglepetések sora a Szegedi Ifjúsági Napokat illetően. A Szervezők bejelentették, hogy életében először idén 6 napos lesz a SZIN. Ráadásul nem is akármilyen hétfővel veszi kezdetét a fesztivál, hiszen a nyitó nap világsztárja a Szegeden is közkedvelt Scooter lesz.
Ez a post ott akarja felvenni a fonalat, ahol a webfejlesztésről – illetve annak hiányáról a képzésben – szóló véget ért, és egy kicsit rendhagyó módon próbál rámutatni arra, hogy a képzés által nem nyújtott, ám mégis érdekes dolgok – ha eléggé érdekelnek – megtanulhatóak saját kútfőből is (és jókat lehet szórakozni menet közben).
No de ki a franc vagyok én?
Ez a poszt üzenet karunk vezetésének! Egy tárgyat kíván a nép, amelyikben megtanítják a webfejlesztés alapjait! Php-t, html-t, css-t, JavaScriptet (mondjuk az van) az embereknek! Nem tűrhetjük tovább, hogy három év egyetemi képzés egyetlen mozzanata se foglalkozott azzal, hogy hogyan lehet Táncoló Banános Gifes oldalt csinálni!
Táncoló banán a tovább mögött! Ugrás a cikkre!
Ha érdekel, hogy Czirkos Zoltánnak hogy ment az egyetem, ki a kedvenc tanára, mit csinál szabadidejében (azon kívül, hogy öt percen belül válaszol hallgatóinak), vagy hová tűnt a tavaly tavaszi félévben, bátran olvass tovább!
Az interjú első részét elolvashatod a XLII. évfolyam 5. számában, melyet megtalálhatsz az egyetemen, vagy letölthetsz az archívumból.
/* A vizsgaidőszak kudarcokkal teli néha. És könnyű rossz embernek érezni magunkat, hogy nem vagyunk képesek teljesíteni azt, amit kellene. Vagy másokat hibáztatni emiatt. Azonban fontos, hogy pozitív példa is legyen előttünk, ezért megkerestük a szirénéz műszaki egyetemen tanuló cserediákunkat, Herbert Adalbertet, aki kilences átlaggal végezte az ottani Asztrofizika és informatikai rendszerek szakot. Az alábbiakban az ő vendégírását közöljük, amiben megosztja velünk tapasztalatait arról, hogyan lehet tökéletes emberré, mérnökké válni, hogy soha többé ne kelljen megbánásokkal élni az életünket. – Valér */
Az interjú második felében Tóth Ervint a sporttal és a családjával kapcsolatban kérdeztük meg. Az interjú első része az Impulzus XLII. évfolyamának 5. számában, vagy az elektronikus archívumban elolvasható.
Mindig tudtam, hogy ezerarcú magazint készítünk. Íme, egy fotó, ami tanúskodik róla, hogy az Impulzus szinte mindent jobbá tesz:
A szobában sokáig probléma volt, hogy nyáron meleg van és besüt az ablakon a Nap. Amíg zárva volt az ablak, addig be lehetett húzni a sötétítőt, de akkor túlságosan forróság volt. Ha a szoba lakói kinyitották az ablakot, akkor pedig az ablak mellett ülő hallgatót folyamatosan zavarta a függöny, ami a huzat hatására az arcába lengett, pofán nyaldosta, csapdosta az arcát, simogatta a pofikáját, körbetekerte a lágy szövet szálaival. Mit tehetett?
Hát persze! Leragasztotta az ablakot Impulzussal! Így se a függöny, se a napfény, se meleg nem zavarta tovább! Ráadásul megoldotta azt a problémát is, hogy milyen unalmas a kilátás, hiszen kinézni az ablakon, és Impulzust olvasni még mindig sokkal jobb, mint ugyanazt a szmogos, szürke budapesti tájat nézni újra és újra!