A címből a tapasztaltabbja már sejthet valamit, a többinek meg íme a szájbarágás: most beállunk, mint a klinikai halál. És hogy lehessen újat is tanulni, egy sajátos teobromin- és kapszaicin-keverékről lesz szó, amit feleannyira széles arccal egyszerűen csak chilis kakaó néven illetnek.
Vad vihar dühöngött Erdély meredélyén. A férfi szemébe húzva fogta kalapját, s előredőlt testtel próbálta kiegyensúlyozni a szél erejét. Bő köpenye szinte repült, ahogy belekapott a szél. El is ázott rendesen. De nem törődött vele, hisz újabb áldozata járt a fejében. Már előre szívta a fogát az örömtől. Így, a holdfényszaggatta sötétben félelmetes volt arca, szeme vad farkasokét idézte.
Minden gólya számára hasznos kis útmutató, ami éveken keresztül a nekik készített különszámunkban szerepelt. Idén először, hogy nem kerül már bele, de ennek örömére ebben a sokkal maradandóbb formában, a retro rovatunk részeként, az eredeti grafikákkal együtt tesszük közzé. Mivel már több, mint egy évtizedes múltra tekint vissza a cikk, és azóta sok minden változott a Villanykar felépítésében, ezért ami viccesen hangzik, azt annak is vegyétek!
Ezúttal ismét egy rövid verset hoztunk a Retro rovat keretein belül, megint ismeretlen szerző tollából.
A Karima idei első számában a fegyelmikről olvashattunk: „A kollégiumban elkövetett, egyetemi hallgatóhoz méltatlan magatartás tanúsítása miatt B. K., F. L. és G. K. első évfolyamos hallgatókat fegyelmi büntetésül a kar dékánja tanulmányaik folytatásától két félévre eltiltotta.” De mégis mit csináltak ezek az egy évre eltiltott, elbocsátott vagy kirúgott hallgatók?
Boldogult Impulzus-író koromban mindig gyötört a vágy, hogy megírjam, ami a szívemet nyomja, hogy most aztán belevágjam a pofájukba azt, ami jár nekik. Nemegyszer leültem, görcsöltem, igyekeztem, izzadtam. Nem ment, pedig még fogalmazásgátlót se vettem be. A cikk akadozott, a leírt mondatok döcögtek, hiányzott az állítmány, nem volt múltidő, szenvedett a szenvedő szerkezet. Éreztem, rettenetesen átéreztem, hogy mit akarok mondani, de a szavak nem jöttek a tollam hegyére. Amit leírtam, az elcsépelt volt, banális. Nem akartam a végső csapást ilyen életlen, hegyetlen formába önteni. Működtek bennem a belém táplált belső fékek is, a Nagy Testvér engem figyelt.
A Retro rovatunk keretében ismét egy ismeretlen szerző művét hoztuk el, ezúttal egy verset. Jó olvasást!
Novella ismeretlen szerző tollából – amelyben a közönséges mezei acat (aszat) is virág, akármilyen csúnya; egy csalás se marad elfeledve; valamint egy novella se, elrejtve egy dossziéban. Jó olvasást!
A régi, sosem publikált anyagoknak nem mindig akad szerzője, sőt, néha címe se. Így van ezzel a mostani vers is, amit a Retro rovat keretein belül teszünk most közzé – cím nélkül, szerző nélkül. Jó olvasást!
Bevezetőül el kell árulnom, ez az írás (sem) igaz teljesen. Engedtem személyes gondolataimnak, felszínes érzelmeimnek, és befolyásolni szeretnék – mentségemre szolgáljon, hogy nem tudatosan.