A téli számunkban már olvashattátok, hogy a színes Schönherz Mátrix nemrég ünnepelte a 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból több kulcsembert is megkérdeztük a témában. Hámos Gergely, a színes Mátrix egykori szoftverfelelőse így emlékszik az akkori eseményekre:

Miért döntöttetek úgy, hogy megvalósítotok egy ekkora változást?

Én pont akkor érkeztem szoftvert írni a mátrixhoz, amikor már nemcsak a döntés, de az anyagok, LED-ek beszerzése is megtörtént. Mindenesetre minden mérnök álma, hogy újat alkosson vagy továbbfejlesszen meglévő dolgokat. Addigra már az „eredeti” Mátrix nemcsak évek óta működött, de ki is lett maxolva a szürkeárnyalatos megoldással. Ezen már csak radikális átalakítással lehetett változtatni, a színes technológia pedig adta magát. Akárcsak a hálózati kommunikációval működő mikrovezérlős megoldás, ami korábban túl drága lett volna.

Hirtelen ötlet volt, vagy már évekkel korábban elkezdtetek gondolkozni rajta?

Biztosan gondolkodtak rajta, de én csak akkor érkeztem a mátrix világába.

Milyen átalakításokat igényelt a váltás? Teljesen új paneleket kellett készítenetek, vagy fel lehetett használni a meglévőket?

Eredetileg semmilyen panel nem volt. :-) A mátrix régen a szobákban meglévő hagyományos asztali lámpákba csavart 100W-os izzók vezérlésével működött. Eredetileg ki-bekapcsolgatással, majd pár évvel korábban a vezérlés már mikrokontrolleresre lett alakítva TRIAC-os kapcsolással (így lett a szürkeárnyalat is). Nyilván ez a technológia nem felelt meg színes mátrixhoz.

Több száz óra kísérletezés után sikerült egy ledes, színes ablakpanelt tervezni, ami elég olcsó volt ahhoz, hogy megvalósítsuk. Az új panel magában hordozta a lehetőséget arra, hogy 1 ablak 4 kisebb pixelként működjön. (Megj: Necces volt, hogyan rakj ledeket egy lapra. Akkoriban az RGB ledszalag mint olyan, nem létezett.)

Az új panelek saját mikrovezérlővel rendelkeztek, ami a 4 RGB ledcsoportot vezérelte (összesen 12 vezérelt csatorna / panel).

A panelek vezérlésére viszont megfelelt a korábban elkészült mikrovezérlős hálózati illesztő, ami a szürkeárnyalatos, TRIAC-os mátrixot hajtotta, csak új firmware kellett rá.

Az ablakpanelek és a vezérlő firmware-eken kívül teljesen új animáció fájlformátum, animeditor, lejátszó (kliens + szerver!), valamint diagnosztikai szoftvereket kellett írni. Utóbbiak elkészitéséről többet tudnék mesélni, mert Csendes Laci barátommal a mi feladatunk volt az elkészítésük. Rengeteg munkaórába telt, de nagyon sok érdekes ötletet, technológiát és megoldást ismertünk meg az elkészítésük során.

Összesen megközelítőleg mennyi munkátok volt az átállással, és ezen hány ember dolgozott?

Sokezer. Megbecsülni sem tudnám, de valószínű tizenezer munkaóra van benne összesen. Több száz ember dolgozott rajta, ki-ki lehetőségéhez mérten napokig-hetekig-hónapokig. Csak én több éjszakán át segítettem vezérlőket forrasztani, összeszerelni, hibát keresni a hardveren. Napokat töltöttünk a KSZK-val a hálózat felkészítésével, gépek előkészítésével, a szoftverem megírása pedig önmagában sokszáz óra volt.

Zökkenőmentes volt az első színes mátrix?

Szerinted? Abszolút nem. Semmi sem működött elsőre, nem az történt amit vártál, minden máshogy működött élesben. Próbáltunk tesztelni, de sokan ott tanultuk meg, hogy a teszt eredménye nem azt jelenti, hogy minden jó, hanem azt, hogy a tesztelrendezés működik. :D

De idővel mindent megjavítottunk, és az akkori hibák nem csak abban segítettek, hogy az elkövetkező években már rutinszerűen tudjunk mátrixot rendezni, de a későbbi munkánk során is megváltoztatták a gondolkodásunkat. Tudod, hogy mielőtt egy rendszer élesbe megy, MINDENRE gondolnod kell. MINDENRE. Feltételezni pedig nem szabad semmit.

(Amúgy volt hardverprobléma, amire 1 évvel később jöttünk rá, amikor Győrben raktunk össze mátrixot a Győrkőcfesztiválra, és addig mindenki szoftver problémának hitte. Nyilván megjavítottuk, de a piros ledek felét cserélni kellett. Utólag röhejes, hogy nem tűnt fel korábban. De remek tapasztalat volt, hogy miket ront el az ember, és hol érdemes a hibát keresni. A céges projektek pont ilyenek. Csak jobb, ha nem ott tanulod meg, mert akkor repülők zuhannak le vagy marsjárók csapódnak be.)

Emlékeztek arra, hogy hogyan reagáltak a csapatok, valamint a nézők az új mátrixra?

Mindenki nagyon élvezte, elképesztően jól nézett ki. Tömeg volt, tapsoltak, sikítoztak. Rólunk a víz folyt, hogy csak bírja ki a végéig. A rendezvény után hatalmas volt az öröm, de addigra 3 napja nem aludtam, szóval egy sör után bedőltem az ágyamba. A siker jutalma az alvás volt.

Nektek milyen érzés volt látnotok a mára már megszokott színes formában a Schönherz déli oldalát?

Fantasztikus, azóta is nagyon büszke vagyok rá, hogy ebben részt vettem. Írtunk pár “játékot”, amivel tesztelni lehetett a rendszert. Elképesztő érzés a parkban nyomkodni egy billentyűzetet, és vezérelni egy ekkora kijelzőt. Akárcsak megnyomni a lejátszás gombot, várnia  bufferelést, hallani a zenét és látni a képeket. És tudni, hogy ezt (legalább részben) te csináltad. És működik. Ez a legjobb érzés, amit egy mérnök érezhet, amikor alkotott valamit. (Tudod, kicsit hasonló, mint amikor több éjszaka után a grafika házid hirtelen működik, és még jól is néz ki. :D)

Milyen újításokat lehetne még elvégezni a mátrixban? Hogy látjátok a Schönherz Mátrix jövőjét?

Nem tudom, ezt a kolisok feladata lesz kitalálni. Nyilván most 10 évvel később, az egészet meg lehetne csinálni tizedannyi munkával, jobb minőségben, olcsóbban. Berendeled a cuccokat AliExpress-ről, de az már nem lenne kihívás. Hiába menne jól, de a mérnöki móka kimaradna, és a nézőknek sem változtatna rajta semmit. Nem javasolnám. Csak akkor, ha a cuccok nagyon elkezdenek szétesni ,és cserélni kell.

Mivel amúgy az elektronika most már olcsó, esetleg el lehetne gondolkodni az épület többi oldalának kihasználásáról, vagy akár állandó, az ablakokra telepített ledszalagok használatáról, így nem kellene mindig ki-beszerelni, csak bekapcsolni.

Talán így lehetne új látványelemeket, 3D-s dolgokat csinálni az épület teljes felületén, de ezzel tényleg ki lenne maxolva az ötlet. Utána ideje lesz a srácoknak “új projektet” kitalálni fun projektnek, ezt pedig megtartani, mint egy villanykari qpanyitó hagyományt. De ez már legyen az ő feladatuk, mi pedig majd megyünk megnézni és tapsolni.

Akár szakmailag akár szervezésileg mit csinálnátok utólag máshogy?

Mostani fejjel? MINDENT. Tényleg. De utólag könnyű okosnak lenni. Tapasztalatok nélkül nagyon jók voltunk így is, mert működött a végén. Szóval igazából akkori fejjel, valószínű semmit.

Többek között ott tanultuk meg a projekt management és munkaszervezés rejtelmeit, vagy hogy milyen kisebb-nagyobb csoportokban embereket vezetni. Jobbára saját magunktól, a saját kárunkra, de később ez a tapasztalat valószínüleg nagyon jól jött mindenkinek.

Számomra megdöbbentő, hogy az egész koli segített a táblák összeszerelésében. Erről tudnál mesélni?

Hát, a projekt egyrészt annyira menőn hangzott, hogy mindenki részt akart benne venni. (Másrészt QPA pont is járt a munkáért. :D)

Van aki ledeket válogatott, van aki forrasztott, van aki pedig ledeket vágott méretre és nyomkodott a panelekbe, van aki pedig műanyag kupakokat gyűjtött és válogatott párba, amik később az ablaktáblák távtartói lettek. Van aki csak ételt és italt hozott azoknak, akik dolgoztak. Minden munka jól jött.

Amúgy úgy képzeld el, hogy mentél haza az egyetemről, amikor végeztél, a srácok akik épp ráértek dolgoztak az FNT-ben, te pedig a liftköz helyett a nagyterembe vetted az irányt. (Vagy felmentél a szobádba a forrasztópákádért meg egy kávéért, és mentél vissza az FNT-be.) Nem ismerek embert, aki akkor ott volt, és ne csinált volna valamit. A feleségem (akit akkor még egyébként nem is ismertem, és nem is az SCH-ban lakott) órák után bejárt az SCH-ba táblákat szerelni. Ennyire népszerű projekt volt a karon.

Még több képet találhattok az alábbi linkeken:

https://www.facebook.com/media/set/?vanity=SchonherzOriaskijelzo&set=a.552686158079791

https://spot.sch.bme.hu/photo/2010/20100924_qpa_2010/pentek/matrix/

 

Az interjú további része a téli számunkban olvasható