Néhány évvel ezelőtt egy forró nyári napon egy tanulmányi kirándulás során észrevettük, hogy a római kori romok táblái esztétikus fekete fémből készültek, és még Braille-írással is el voltak látva. Egy dologgal azonban nem számoltak a feliratok készítői: egész nap tűzött a Nap a feliratokra, ezért annyira felforrósodtak, hogy versenyeznünk kellett, ki bírja tovább a kis pontokon tartani az ujjait.

Nekünk ez csak egy játék volt, ellenben sok gyengén látó vagy vak ember számára ezzel elérhetetlenné válhat a rajtuk lévő információ. A napokban belefutottam egy cikkbe, ami bemutatja, hogy mit jelent egy látássérült számára, hogy a Braille-írásnak köszönhetően képes olvasni, sőt majdnem olyan sebességgel, mint mi a síkírást.

Nézzük meg, hogy miért is olyan fontos egy ilyen első hallásra elavultnak tűnő technika, hiszen napjainkban rengeteg egyéb eszköz nyújthat segítséget. A legfontosabb, hogy nem kell egy tárgyra vagy egy programra támaszkodniuk, amelyek meghibásodhatnak, lemerülhetnek, és sohasem lehet tudni, hogy vészhelyzet esetén elérhetőek lennének-e…

A másik lényeges indok pedig, hogy egy-egy ilyen speciális készülékért sok pénzt kérnek el, miközben látássérültként nehezebb munkát találni, amiből ezeket meg lehetne vásárolni. Például a címkéző megközelítőleg 70 ezer forintba kerül, de a benne lévő matrica is 30 forint, amivel felragasztáskor meg lehet jelölni a tárgyakat, majd később a matrica fölé víve az eszköz visszajátssza a tárgy nevét.

 

Mégiscsak VIK-esek vagyunk, úgyhogy, ha érdekelne, hogy milyen beállításokat vagy programokat használnak a látássérültek, akkor itt egy szuper lista magyarul, itt pedig egy ilyen eszközöket árusító bolt honlapja.

Több szervezet is próbál segíteni, és egyes eszközeiket ki is lehet bérelni bizonyos időszakokra, de ez persze nem a végső megoldás. Első gondolatunk az lehet, hogy tényleg a pontírástól tudnának független életet élni a látássérültek? Hiszen olyan kevés helyen találkozhatunk Braille-feliratokkal.

Éppen ez a baj, pedig már digitális változata is van, amivel nyomtatáson alapuló kommunikációs formákban is részt tudnának venni a látássérültek. Washington állam egyik kormányzója, Cyrus Habib vak, ezért számára például biztosítják, hogy minden nyomtatott papíron Braille-írással is rajta legyen a szöveg.

Egyre több szervezet küzd azért, hogy a látásukat nem teljesen elveszített tanulókat is megtanítsák a pontírásra, mivel sajnos későbbi életük során tovább romolhat látásuk, vagy olyan helyzetbe kerülhetnek, ahol ez a segítségükre lehet. Ilcsi, akinek az írása ennek a cikknek az alapja, gyengénlátó, így már jóval az iskola befejezése után, felnőtt fejjel állt neki a Braille-írás megtanulásának. Számára nagyon nagy előnyt nyújt, hogy így a fémburkolaton megcsillanó fény ellenére is tudja kezelni például a liftgombokat.

Mennyire meg lehetne könnyíteni az életüket azzal, ha ezentúl minden dobozon legalább a tárgy neve szerepelne Braille-írással is. Sajnos ez a közeljövőben nem valószínű, hogy bekövetkezik, de addig is a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége folyamatosan dolgozik azon, hogy a magyar pontírás és a kisrövidírás (leggyakrabban használt szavak rövidítése) is naprakész legyen.

Szeretnék ajánlani két látássérült youtubebert, az egyikőjük Tommy Edison (https://www.youtube.com/c/TommyEdisonXP), aki humorral vegyített ismeretterjesztő videókat oszt meg, míg Molly Burke (https://www.youtube.com/user/MollyBurkeOfficial) megmutatja, hogy igenis lehet teljes és független életet élni vakként is. (Már csak a gyönyörű és okos segítő kutyája, Gallop miatt is érdemes belenézni a videóiba.)

Forrás:

https://www.vakok.hu/magyar/a-braille-iras-napjarol-megkesve/ 

https://www.mvgyosz.hu/tudjon-meg-tobbet-hu/braille-iras/

https://www.mvgyosz.hu/okosmorzsa-party/