Hallottál már olyan közösségről, ahol nincs munkanélküliség, se adósság, és mindent biztosítanak neked, ellenben fizetést sem kapnál? A Bruderhof tagjai így élnek. A mélyen keresztény vallású közösség tagjai nem birtokolnak egy tárgyat sem, minden köztulajdon, beleértve a pénzt is. Naponta egyszer összeülnek mindannyian imádkozni, naponta többször pedig együtt esznek a közös étkezőben.
Első hangzásra egy szektának hangzik, ahonnan nehéz kilépni, hiszen senki sem rendelkezik saját pénzzel. Azonban ez nem teljesen igaz. Kérhetnek pénzt, ha elhagyják a közösség területét, hogy barátokkal találkozzanak, vagy ha elmennének egy hétvégi kiruccanásra. Bár kíváncsi lennék, hogy vannak-e olyan tagjai, akik ezt kihasználva minél többször elhagyják a közösség falait.
A fiataloknak megengedik, hogy kipróbálják magukat a nagyvárosokban, az eddigi életüktől nagyon eltérő világban, és ehhez anyagi támogatást is biztosítanak. Vannak olyan hívői az irányzatnak, akik a nagyobb közösségi helyszíneken kívül élnek, és szállást nyújtanak azoknak a fiataloknak, akik először próbálhatják ki az életet olyan formában, ahogy az nekünk megszokott.
Bennem felmerült a kérdés, hogy mivel a hozzájuk hasonló értékrendet és életmódot élő emberrel laknak együtt ezalatt a „próbaidőszak” alatt, tényleg meg tudják-e tapasztalni, hogy milyen is igazából az élet mondjuk Londonban. Persze érthető, hogy nem szeretnék egyből a „mélyvízbe dobni” őket, hiszen például a gyerekek nem használhatnak okostelefont, nem nézhetnek tévét, nem játszhatnak számítógépes játékokkal, holott napjainkban ezek az életünk fontos részeivé váltak.
Ilyenkor mondhatnánk, hogy nem kell nagyon vallásos szülőnek lenni ahhoz, hogy tiltsa az ilyen eszközök használatát, de akkor is van lehetősége a gyereknek megismerni ezeket a kortársain keresztül. Mennyivel másabb lenne az életed, ha csak az utóbbi 3-4 évben használtál volna először okostelefont, most ismerkednél még a közösségi felületekkel, nem is beszélve arról, hogy a Covid-19 miatt nekik is karanténban kell tölteniük napjaikat, így sokkal nehezebben tudják elérni barátaikat. Hiszen el kell ismerni, hogy a rengeteg káros hatás mellett hasznos is, hogy napjainkban sokkal könnyebben el tudjuk érni a tőlünk messze élő ismerőseinket.
A munkanélküliség megszüntetését úgy érték el, hogy mindenkinek minden nap részt kell vennie a közösség munkáiban, ami lehet a konyhai teendők ellátása, a pénzügyek és beszerzések intézése, a gyermekek tanítása, mezőgazdasági munka vagy az árusított termékek gyártásában való részvétel.
Ha már visszakanyarodtunk a pénz kérdésére, akkor felvetődik, hogy ha nem kapnak fizetést, akkor az adósságukat törlesztő csatlakozók hogy tudják majd visszafizetni azokat, például a diákhitelüket? Egyáltalán csatlakozhat-e valaki hozzájuk, ha tartozása van? A válasz pedig nem egyértelmű, minden esetet külön-külön elbírálnak, de a közösség egyik tagja, Laura szerint, ha tényleg hívja Isten, hogy csatlakozzon hozzájuk, akkor az adóssága ebben nem fogja megakadályozni.
Felmerül a kérdés, hogy ha mindent biztosít számukra a közösség, akkor van-e egyáltalán személyes terük, ahova el tudnak vonulni, ha igényük van rá? A válasz pedig az, hogy igen. Minden család vagy egyedülálló rendelkezik saját apartmannal, ellenben a konyhájuk közös. A lakás minden bútora és felszerelése a közösség tulajdona, így költözéskor csak a ruháikat kell bepakolniuk. Ellenben a ruháikat sem birtokolják, azért sem fizettek, és bármikor tudnak kérni újat, ha szükségük van rá. Mindenki döntse el, hogy elég lenne-e neki, ha egy kis apartman lenne az egyetlen hely, ahol egy kicsit egyedül lehetne.
Az öltözködést tekintve a kényelemre és arra törekszenek, hogy a klasszikus keresztény értékeket betartsák. Így a nőknek hosszú szoknyát, blúzt és fejkendőt kell hordaniuk, míg a férfiak farmerben és ingben/pólóban vannak. Itt azért lehet látni egy nagy különbséget a nők és a férfiak között, hiszen a nőknek sokkal szigorúbb öltözködési szabályoknak kell megfelelniük, míg a férfiak azt hordhatják, amit mi is hordunk nap mint nap.
Ha pedig már szóba került a költözés, akkor fontos megjegyezni, hogy nemcsak az adott közösségen belül költözhetnek új lakásba, hanem gyakran más országokba vagy más országrészekbe költöznek a tagok. Az egész irányzatra úgy tekintenek, mint egy nagy egészre, mint egy testre, amelynek mind a részeit képezik, így természetes is számukra, hogy akár a világ másik felére költözzenek. Ennek következtében nem is fordulhat elő olyan, hogy pénz hiányában be kelljen zárni a gyülekezet valamelyik épületét, mivel a többivel közösen osztozik az anyagiakban.
Napjainkban már 5 kontinens 23 különböző helyszínén élnek követőik. Sőt, egyes helyeken akár 200-300 ember is él egy-egy ilyen faluban. De mégis, hogy képesek ennyi ember szükségleteit kiszolgálni? Az egyik ausztráliai nagy közösség kézzel készített táblákat készít, amik gyönyörűek, de meg is kérik az árukat. A kicsit sem szomszédos, de sokszor összetévesztett testvérében, Ausztriában is található egy kisebb gyülekezet, akik pedig környezetbarát zöldségtermesztésből élnek.
Az irányzatot 1920-ban alapították Németországban, azonban a náci hatalomátvétel miatt a hívek elhagyták az országot, így mára a legnépszerűbb központja Sussexben található. Ők iskolabútorokat és játékokat gyártanak fából iskoláknak, óvodáknak, szervezeteknek. Az Egyesült Királyságban található továbbá egy nagy iskolájuk is egy gyönyörű épületben. Az USA több államában is vannak gyülekezeteik, sőt tavaly Dél-Koreában is alakult egy.
Látszólag nyugodt és a maga szokatlan módján idilli életnek is gondolhatnánk, de több volt tag beszélt megalázásról és kiközösítésről, miután megszegtek valamely szigorú szabályt. Az egyikőjüknek el kellett titkolnia azt, hogy meleg, mivel a katolikus vallás elítéli az azonos neműek kapcsolatát, ellenben nem tartják bűnnek a saját nemük iránti vonzalmat.
Több volt tag nehezen tudott hozzászokni az új életmódhoz, sőt volt egy időszak, amikor anyagilag sem tudták támogatni őket, ami sok nehézséget okozott nekik. Mások elmondása szerint nem látogathatták meg a közösséghez tartozó családtagjaikat, miután kiléptek onnan.
Látható, hogy messze nem tökéletes a rendszer, és a mi mindennapi életünktől nagyon eltérő módon élnek, de éppen ez az izgalmas benne. Egyre több módon próbálnak kommunikálni a külvilággal, hiszen egy TV stábot is beengedtek a falvaikba, valamint a már korábban említett Laura saját YouTube csatornát vezet, amiben őszintén válaszol a kommentelők kérdéseire. Ha érdekel a téma vagy az életmódjuk, nagyon ajánlom, hogy nézz bele néhány videójába, vagy nézd meg a BBC által készített Inside the Bruderhof című dokumentumfilmet. (A cikkben felhasznált képek csak illusztrációk)
Források:
https://www.bbc.com/news/uk-england-51310036
https://www.youtube.com/channel/UCsty3aVKzyMkD2Uh3JLbDJQ