Pénzbírságot kapnak a hallgatók a vészhelyzet előtt kivett könyvekre

tl; dr: Ha van nálad múlt félévben kivett könyvtári könyv, sürgősen vidd vissza, mivel 2000 Ft-os késedelmi díjra számíthatsz könyvenként.

A vészhelyzet bejelentésével a kollégistáknak rohamtempóban kellett költözniük, először csak csomagok nélkül, majd jöhettek vissza az összes holmijukért igen szűkös határidővel. A fejvesztett pakolás közepette nem mindenki tudta elvinni minden személyes tárgyát, nem minden tudott visszatalálni gazdájához. Személy szerint 2 könyvet ejtettem fogva majd’ fél évre, az egyetlen éles ollóm pedig még mindig vendégségben van.

 

A levegőt a vészhelyzet mellett egy másik illat kezdte belengeni: az összefogás. A személyes tárgyakat elraktározták, és most a boldog újra egymásra találások korszakát éljük. A könyvtár is kivette a részét az összefogásból: nem kérte vissza a lejárt könyveket a tavaszi félévben, mindannyiunk érdeke volt, hogy még városon belül is nyomós indokkal menjünk ki, nem hogy vidékről Budapestre utazzunk.

Várjunk csak, helytálló ez a kijelentés? Nem. Nem küldtek értesítést, hogy mégis mi legyen a félévben a könyvekkel, csak elmaradtak a lejáró könyv figyelmeztetések, amik normál körülmények között jelzik: ideje elbattyogni a Sóhajok hídjáig, vagy hosszabbítani.

A félévkezdéssel sem küldtek értesítést, hogy mi is a helyzet a kint lévő könyvekkel, de egy lelkiismeretes hallgató első tanítási napján a könyvtár felé vette az irányt. Még a weblap alapján tájékozódott is, hogy a vírushelyzet miatt érintésmentes „visszavevő” dobozokat kell használni.

Aztán jött a hidegzuhany: Kérjük, fizessen 1680 jókapzsi magyar forintot. Mi a párzás?! Gondolta hősünk szalonképesen. A könyvtár június 15-én újra nyitott, és … Várjunk, csak ez se pontos. A vírus idejére se csukott be, csak megnyírbálta a nyitvatartását. Szóval történt valami 15-én, és hirtelen újra elindultak a kölcsönzési órák. Tik-tak.

A késedelmi díj 35 Ft/dokumentum/munkanap, és bár elvileg tudatában vannak, hogy hallgatók vagyunk, de a nyári is munkanap. Erről természetesen értesítettek minden hallgatót, hogy nyár közepén legyenek szívesek befáradni… Nem, persze, hogy nem. Ráadásul az se lett tisztázva, hogy akkor most március óta „késlekedik” szomorú hősünk, vagy csak a mágikus június idusa (+2 nap, köszönöm, Wikipédia) óta. Persze ha visszaszámolsz, akkor ez nagyjából július 2. Hát persze, nyilvánvalóan minden hallgató tudja, hogy július 2. a Könyvek Ádáz Támadásának Fekete Csütörtöke. (De komolyan, sehol se volt megjelölve ez a dátum, vagy ehhez közeli.)

Persze a könyvtárosok nem tudnak mit tenni, ők csak követik a szabályokat, de meg lehet próbálkozni az osztályvezetővel. Lehet, ez másokat elriasztana, de nem a mustáros kenyeren élő, mérnökként gondolkodó bajnokunkat.

Nézzük az érveit:

• a könyvtár nem küldött értesítést a vészhelyzet idején, hogy mi lesz a könyvekkel, holott a késedelmi díjból látszik, hogy márciustól júliusig valamilyen „toleranciát” alkalmaztak
• a könyvtár nem küldött értesítést a késedelem-számláló nyár közepi újraindításáról, így semmi sem indokolta, hogy véget ért volna a korábban észlelt (nem jöttek lejárati figyelmeztetések), ám szintén nem jelzett, tolerancia időszak
• a könyvtár nem küldte el a szokásos automatikus figyelmeztető e-mailt a lejárat előtti napokban, azaz semmi se implikálta, hogy innentől vissza kéne vinni vagy meghosszabbítani a kölcsönzést

Nézzük a választ:

• Miért nem tájékozódott a weblapon?
• Jó, hát mi nagyon toleránsak vagyunk, elég, ha 1260 Ft-ot fizet.
• Meg tudta volna hosszabbítani 9-szer.

Nos, hát igen. Jó, vitéz ex-könyvtárba járónk nem pont ezeket a szavakat használta, de jelenleg megteszik.

A mágikus végösszeg kiszámításával meg se próbálkozom, mert a fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a könyvtári felsőbb matekhoz nem elég egy mérnökinfós diploma.

A hosszabbítás: tehát igazából a könyvtárnak se kellett a könyv, jövő tavaszig is akár kint lehetett volna, amennyire őket érdekli, csak nem vették a fáradságot, hogy a kölcsönzést átbillentsék. (Értem, hogy NORMÁL esetben miért saját magának hosszabbít az ember, csak vírus helyzet idején… Nyár közepén hirtelen kinyitással, amikor a hallgatók otthon vannak…)

Weblap: őszintén, az ember kétszer néz meg vírus helyzetes híreket. Rögtön a vészhelyzet bejelentése után: „Jaj, istenem, mi lesz a könyvekkel?”, és utána: „Minden nagyjából normál kerékvágásban van, akkor nézzük csak, mi legyen a könyvvel.” Mindkettő megtörtént. Már kitalálhatjuk: nyilván semmilyen hír nem került ki a weblapra.

De hát ha maga az osztályvezető írja, hát biztos igaz. Végigtúrtam az oldalt, és tényleg van egy hír, amiben közlik, hogy június 2-ig lehet visszavinni a könyveket (hm, ja, távoktatás van, aztán nyár, ne, ne várjuk meg, amíg elkezdődik a félév, még a végén nem lenne nehéz a hallgató élete). Mikori a hír? Május végi! Amikor már mindenki nyakig volt a régi szobácskájában, anyuka főztjét ette fekve az online előadásokon, és a vizsgák utáni koronával korlátozott szabadságon merengett.

Egyetértek veletek. Ekkor nyilván mindenki napi szinten olvasta a könyvtár híreit, mert

1. esélyes volt, hogy ha 2 hónapig nem tájékoztatnak, akkor pont most fognak,
2. mivel 3 hónap múlva lehetséges, hogy be lehet majd költözni a kollégiumba, itt az ideje tervezgetni, hogy hogyan juttatom vissza a könyvet

Félreértés ne essék, megértem, hogy a könyvtárnak május végéig ötlete se volt, hogy mégis mi fog történni, mit csináljon, ezzel nagyjából mind így voltunk. Csak esetleg írhattak volna egy levelet… Akár arról, hogy uzsgyi, hozd vissza nyárig, vagy légyszi, hosszabbítsd meg, vagy ne aggódj, őszi félévig okés vagy, majd akkor talizunk. Bár nem tartom logikusnak oktatási intézmény könyvtárát nyáron újranyitni, de hát nem az én könyvtáram (főleg ezek után). De hogy egy e-mailt ne lehessen írni a 21. században…