Mindenki ismeri Erwin Schrödinger nevét, aki érdekes gondolatkísérletével az emberhez közelebb hozta a kvantum-szuperpozíció elvét. Azonban kevéssé tudott tény, hogy volt neki egy testvére: az alkoholproblémákkal küzdő Serwin Schördinger. Azonban Serwin nagyon szerette a macskákat, és testvérét állandóan azzal nyaggatta, hogy mi lesz szerencsétlen állattal, ha meghal. Erwin hiába is nyugtatta a fiút, mert az alkoholgőz túlzott koncentrációja agyérgörcsöt okozott nála, és nem bírta felfogni, ezért kitalált egy másik megoldást.

Úgy döntött, hogy ha már a macskákat nem mentheti meg a biztos haláltól, a nevében található „e” betű transzcendens tulajdonságát kihasználva felülemelkedik téren és időn, hogy körülnézzen, miképpen tanulmányozhatja a cicák tulajdonságait, így talán növelve az esélyét, hogy megmeneküljenek. Így esett, hogy meglátta Jázmint, a lelkes unikornist, aki éppen egy Lendületes csapat megbeszélésén vett részt. Kinyúlt, és az unikornis szarvát megérintve megnyitotta annak szivárványt ontó koronacsakráját, hogy megszülessen benne is a gondolat: kvantummacskák! A kísérlethez minden adott volt: sok, szerepében határozatlan egyed, akiknek még ismeretre volt szükségük ahhoz, hogy el lehessen dönteni róluk, micsodák. „Ez az! Most már van modellem a kvantummacskák szemlélésére!” – lelkendezett Serwin, aki ezek után árgus szemekkel figyelte, hogyan alakul az 519-es jelölésű dobozban leledző kvantummacskák sorsa.