Egy tavalyi számban olvashattatok már a Poket zsebkönyvekről. Nos, én is nagy rajongója vagyok az automatából kihalászható, bármiféle-fajta színes, szagos könyveknek. Ennek a közösségi oldalakon is teret adtam, s olykor nagyon jó lehetőségekről, rendezvényekről lehet itt értesülni. Ez az alkalom is ilyen volt: az egyik legújabb Poket zsebkönyv színházi előadás formájában is átélhető, méghozzá a könyv ajánlója, Wunderlich József, főszereplésével. A kezdeményezés követőinek felajánlották, hogy premier előtti előadásra szervezik a könyvbemutatót, ami nagy lelkesedéssel töltött el, és végül részt is vettem rajta.

Abban a helyzetben voltam, hogy filmen már láttam, így voltak elképzeléseim, hogy milyen lesz majd. Azóta a könyvet is elolvastam már. Minden formában megunhatatlan!

Az előadás nem egy megszokott musical, hanem kis lendületet vittek bele, ugyanis nem mindig teljes dalok hangzottak el, volt, hogy csak egy-egy sor. Ez egy olyan zenekedvelő embernek, mint amilyen én vagyok, nagyon simogatja a lelkét. Végig zene volt, és mégsem. Elsőre talán kicsit furcsának hatott, de időközben átértékeltem, és egyszerűen fantasztikussá vált. (Kicsit talán olyan érzés volt, mint a hétköznapjaim, mikor random időpontokban elkezdek énekelni, majd rájövök, hogy vannak körülöttem, és nem a zenekar az. :D )

Scott Fitzgerald világhírű regényének színpadi változatát ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, zenéjét Kovács Adrián komponálta, szövegkönyvét Vecsei H. Miklós írta, dalszövegeit szintén Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila jegyzi, mint ahogyan a Vígszínház weboldalán olvashatjuk. Már a színházterembe beérve belecsöppentünk a mű hangulatvilágába, a fényűző partik, temérdek füst, arany és drága berendezések terébe. A zenés darab végén már azt gondolja a néző, hogy nem is igazán színházi darabot lát, hanem leginkább ő maga is részt vett ebben a nagy és zenés giccsparádéban. Ami azért valljuk be, valahol a szívünk legmélyén mindannyiunk álma. Vagy mégsem?

Ha jobban belegondolunk, az összes szereplő magányos, pedig nincsenek egyedül. Átvezetve ezt a szürke, s néha ehhez hasonló fényűző partikkal teli hétköznapokra: Sírtál már valaha egyedül a metrón? Szürcsölted már magányosan a sörödet, miközben 1000+1 ember körbevett? Azt gondoltad, hogy a legmagányosabb dolog egyedül Mekibe vagy moziba menni, majd rájöttél, hogy mégsem? Ha ez rólad szól, akkor csak ajánlani tudom neked ezt a nem-de-mégis hétköznapi élményt!

Ha az előző kérdéssor nem volt rád jellemző, akkor se csüggedj! Gondolkoztál már azon, hogy másik korban élj? Esetleg a ’20-as évek hangulata nagyon magával ragadott? Itt a lehetőség, hogy belecsöppenj ebbe a miliőbe! Lehet, hogy a végén rájössz, hogy akkor sem volt jobb, vagy éppen magadra ismersz a műben.

Virág