Csöng az ébresztő. Kipattanok az ágyból, ahol a szerelmem még békésen szunyókál. Sietek. Élvezni akarom a természet ébredésének minden pillanatát. Víz a kávéfőzőbe, bele az a jól ismert sötétbarna por és egy kis frissítő illatú ízesített őrlemény. A szeretett kotyogós. Már érzem is az ízét, ahogyan a balkonon kortyolgatom a hajnali napfelkeltében. A tűzhely épphogy csak elkezd melegedni. Az ablakon át bámulom a rendíthetetlen, ködbe takarózó hegyeket. Hallom, ahogy a víz minden részecskéje bugyogva forrni kezd.

A madárcsicsergésnél nincs is szebb hang reggelente.

Az első csepp már kész is, de alig tudom kivárni a többit. Lehetetlenségnek tűnik, hogy ne teljen el az egész nap, amíg lefő a nedű.

A kert végében csobogó patak – mintha csak nekem csörgedezne – egy-egy sziklára felcsapó hullámmal kacéran integet. Már a második is készülőben van. Talán ő is kiélvezi az aroma adta energiát?

A csörgedező víz mellett néhány rigó illegeti magát. Milyen szépek és milyen játékosak!

Szépen haladunk a kész ital felé. De, ha már ilyen lassan készül, minden egyes kortyot ki kell majd élveznem. Bár ilyen kilátással és társsal hogy máshogy tehetnék?!

Tetszik az üvegfal, közelebb jön általa a természet.

Azt mondják, nem egészséges éhgyomorra kávét inni. Ha már úgyis ilyen lassan készül, belefér még a reggeli. Felütök néhány tojást, egy kis bacont mellé, meg egy kis narancslevet.

Az emelkedő nap sugarai utat törnek a völgybe és meg-megcsillannak a párás üvegen.

Mintha hallanám már a kis szerkezet sípolását, jelezve, hogy nemsokára kész a régen várt fekete. Jóízűen fogyasztom a reggelim, miközben a tájat kémlelem.

Kétségtelen, itt a jóidő. Az erkély csalogat, hogy töltsem ott a napot.

Már csak pár pillanat és igen: beteljesülhet! Készítem a csészét, az alátétet a kinti asztalra, pokrócot a székre, érzem, ahogy a bőröm magába szívja a vitamint… 

És akkor megszólal – végre kész!

Önteném a kávét, de ez nem is kotyogás! Amolyan csörgésszerű hang jön a házból. Az ébresztő. Rohanok a szobába, hogy kikapcsoljam. Nem sikerül se elsőre, se másodjára. A szerelmem eltűnt. Az ablak összeszűkül, a madárcsicsergés utcazajjá erősödik, majd…

Majd kinyitom a szemem. Keskeny ágy, szűkös szoba, apró ablak redőnyrései közt beszűrődő napfény, szmog. Nagy nehezen kikászálódok, s a hűtőben talált háromnapos pizzaszeletet rágcsálva lódulok neki egy újabb szürke, nagyvárosi hétköznapnak…