Vad vihar dühöngött Erdély meredélyén. A férfi szemébe húzva fogta kalapját, s előredőlt testtel próbálta kiegyensúlyozni a szél erejét. Bő köpenye szinte repült, ahogy belekapott a szél. El is ázott rendesen. De nem törődött vele, hisz újabb áldozata járt a fejében. Már előre szívta a fogát az örömtől. Így, a holdfényszaggatta sötétben félelmetes volt arca, szeme vad farkasokét idézte.

Végre meglátta az ódon fogadót, hová nemrég újabb vendég – egy csinos fiatal lány – érkezett. A fogadó sötét volt, csak az egyik ablakban pislákolt némi fény – gyertya lehetett.

A férfi ordasszerű hideg szemeit körbejáratta, majd az ajtót nesztelenül – nem volt nehéz a vihar és villámlás közepette – berúgta, és még ugyanabban a pillanatban rémülten ki is hátrált. A fogadó halljának mennyezetét sűrű fokhagymafüzérek borították. „Ó, az aljasok!” morogta a férfi, és ősi ösztönét leküzdve felosont az emeletre, ügyelve, hogy ne vessen pillantást az átkozott hagymákra.

Kis tétovázás után a legközelebbi ajtót szemelte ki magának, ugyanis a kulcslyukán kis fény szűrődött ki. Mély lélegzetett vett, és bekopogott. Semmi válasz. Újra megpróbálta, de kissé hangosabban. Erre már egy szőke női hang válaszolt:

– Ki az?

– Kisasszony, kérem engedjen be! Barát vagyok.

– Mégis kicsoda?

– Én vagyok a fenti kastély gondnoka – közben mosolyra húzódott szájából kivillant két szépen megtermett szemfoga.

– Rendben, jöjjön – szólt megkönnyebbülten a lány. Kibiztosította a láncokat és kitárta az ajtót. Mikor megpillantotta kései látogatóját, először nem jött hang a torkára, majd annál több. A férfi gyors mozdulattal odaugrott hozzá. Egyik kezével betapasztotta a lány száját, a másikkal átölelte.

– Ne féljen! Nem bántom. A nevem Gróf Drakula. – A lány szeme rémült őzé volt, sápadtsága pedig hipóreklámra emlékeztetett. A férfi folytatta. – Megtudtam, hogy ön most érkezett a fogadóba, így hát eljöttem. Szeretném, ha megtekintené a kollekciómat. Tudja, meg kell élni valamiből. Amióta a szocializmus lefoglalta a kastélyomat, le kellett szerződnöm valami munkára, különben KMK-ért lecsuktak volna. Képzelje, már húsz éve nem ittam vért.

A lány némiképp felenyhült s megkérdezte:

– Árulja el, mivel kereskedik maga tulajdonképpen?

– Fogkrémmel, fogkefével és egyéb fogápolási cikkekkel. Azért jó reklám vagyok, nem?

Ismeretlen szerző