„Sose fogod használni az extra gombokat, amik egy ruhához járnak.” – Ez csak egy azok közül a mondatok közül, amit mindannyiunknak hallania kell. Hisz vagy sose szakad le a gombunk (az esetek 95%-ára ez igaz), vagy amúgy sem tudunk varrni, és inkább anélkül hordjuk, de legjobb esetben is csak elmegyünk egy nagyobb boltba, ahol azonnal pótolni tudják. Mégis szinte mindenkinek van otthon egy helye a pótgomboknak, amit rendrakás során megnéz, majd megállapítja a tartalmáról, hogy „jó lesz ez még egyszer”.

 

 

Marie Kondo The life-changing magic of tidying up könyvében (magyarra Rend a lelke mindennek címmel lett lefordítva) foglalja össze tanácsadóként és tanárként szerzett tapasztalatait arról a 10 évről, ami alatt több ezer ember életét (és lakását) sikerült rendbe raknia. Persze fura lehet, hogy valakinek ez a munkája, de ahogy ő is mondja: miért gondoljuk, hogy az összes háztartási feladatból, a főzés, a kertgondozás vagy a szerelés közül egyedül a rendrakás az, amit senkinek se kell tanulnia, és rögtön mégis mindenkinek menni fog?

A könyv rengeteg tippet ad, hogyan lehet szebbé és élhetőbbé varázsolni a lakásunkat vagy a koliszobánkat. Egy kis válogatással – hogy tényleg a Schönherzben és az albérletben lakóknak is megfeleljenek a leírtak – szeretnék egy párat megosztani veled is.

Hogy ezt miért teszem, azt a könyv is elég részletesen leírja: az, hogy a környezetünket mennyire tudjuk rendben tartani, kihatással van az életünkre is. Biztos tapasztaltad már a vizsga előtti hirtelen rendrakási rohamot – ilyenkor lehet megérteni, hogy amíg nincsen körülötted rendszer, addig nem fogsz tudni elmélyülten foglalkozni valamivel. Egy rendrakás, a régi vásárlásokkal, döntésekkel, emlékekkel való foglalkozás pedig pont az, ami ezt megváltoztathatja, és aminek hála tiszta életet lehet kezdeni.

 

Egy koliszobát is rendben lehet tartani

Most mondjam azt, hogy jobb helyzetben vannak a kollégisták rendrakás szempontjából? Jóval kisebb helyre kell figyelniük és minden félév elején kötelezően úgyis kipakolják a szobájukat, amikor könnyen kiszűrhetnek minden szemetet.

Azt azonban érezzük, hogy ez nem teljesen így van: ha egy szobán osztozunk három emberrel, könnyen elvész a felelősség és elég hamar mindenki ott hagyja a tárgyait, ahova kiesnek beköltözéskor a táskájából. Szerencsére Marie is volt hasonló helyzetben, sőt: két testvérrel együtt felnőve még jobban előjött az egymásra mutogatás, amikor rendetlenség volt – így ő ezekre is tud megoldást.

 

Egy jó rendrakás egyszeri alkalom

„Minden nap dobjunk ki egy dolgot, és előbb utóbb rend lesz”, „Mindig egy kicsit takarítsunk egyszerre, és jó szintre fogunk jutni” – ilyen és ehhez hasonló tanácsoktól óva int minket az író.

Takarításban egyetlen embertípus létezik: a lusta. Ha olyan módszert kezdünk el, amit hónapokon keresztül fenn kell tartani, azt legfeljebb egy hétig folytatjuk. Az egyetlen hatásos módszer, ha a rendrakást egyben letudjuk, alaposan és mindenre kiterjedően.

A legfontosabb dolog, hogy ne maradjon a szobában semmi, amire ránézve nem érzel örömöt – olyan könyvek, amiket nem olvastál évek óta, olyan eszközök, amiket már nem használsz, vagy ruhák, amiket nem veszel fel. Ez a rendrakás legalapvetőbb szabálya, és ha egyszer eszerint végigválogatsz mindent, és sikerül egy olyan szobát berendezned, amilyet magadban előre elképzeltél, akkor ott már fenn tudod tartani a rendet.

 

Mindennek legyen meg a fix helye!

Miután kiválogattad, hogy mik azok a tárgyak, amik kellenek, elkezdhetsz helyet keresni nekik. Ha ugyanis mindennek találtál egyetlen fix polcot, szekrényt, ahova mindig vissza tudod rakni, akkor a jövőben már semminek se lesz lehetősége elmászkálni.

Ilyenkor jó eséllyel semmit se osztasz be úgy, hogy a szoba közepén a földön legyen, és rögtön szemet fog szúrni, ha ez bekövetkezik. Nem fogod semmire azt mondani a meglévő tárgyaidból, hogy heverjen az ágyad közepén, ahol nem fogsz tudni tőle lefeküdni, vagy hogy a bőröndöd legyen ott, ahol elállja az utat az íróasztalhoz.

Szintén fontos, hogy a szobatársaiddal sose oszd meg a tárolóidat: amíg mindenkinek megvan a kis saját birodalma, amiért csak ő a felelős, könnyebben tud ott rendet tartani. Így nem egy szobátok van, amiért négy ember felelős, csak kis elkülönített részek.

 

Ne tegyél el semmit otthoni ruhának!

Különösen a kollégiumban lehet igaz, hogy mindenkinek megvan az a pólója, amit csak a szobájában vagy a házban visel, legyen ez egy régi szakadt ökörsütéses póló vagy a Qpa csapatpóló, amit pizsamának használ. Azonban optimális esetben egyetlen leselejtezésre váró pólót se kéne azzal megmenteni, hogy „jó lesz ez otthonra”.

Az otthon töltött idő ugyanis ugyanolyan fontos, mint amikor az egyetemre vagy a munkahelyedre mész be – miért akarnád elhitetni magaddal, hogy „most nem vagyok olyan fontos ember”? Azzal, hogy a legrosszabb ruhádat veszed fel, csak azt sugallod magadnak, hogy ma nem kell komolynak vagy hatékonynak lenned, és hidd el, ha nem vigyázol, ezt el is hiszed majd.

Ne hagyj meg hát semmit, ami olyan rossz állapotban van, hogy nem akarod emberek közé felvenni, hisz magaddal se akarhatsz akkor úgy kiszúrni, hogy egy napig azt viseled!

 

Ne a szüleidnél tárold a mementóidat!

Ha mindentől meg kell válnod, ami nem szükséges a szobádba, akkor a legegyszerűbb megoldás az, hogy hazaküldöd a szüleidhez.

Azt azonban ne feledd, hogy a családi otthon se egy kifogyhatatlan tárolóhely: ha az összes kolis emlékedet, körös kütyüdet, bevásárlásodat, ruhádat hozzájuk küldjük, mire nyárra hazaérsz, azt fogod látni, hogy ott ugyanolyan a helyzet, mint ahonnan eljöttél.

A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy nem fogod a nyarad azzal kezdeni, hogy az összes  „meglegyen, ha kell” vagy „emlékbe” indokkal hazakerült dolgod átnézd – sőt, jó eséllyel sosem kerül rá sor.

 

Nagyobb helyen több felesleg fér el

Ha saját lakásban vagy albérletben laksz, akkor fennáll annak a veszélye, hogy még több szükségtelen dolgot fogsz felhalmozni: ilyenkor még fontosabb, hogy az első pillanattól figyelj a rendre, és hogy csak az legyen a lakásban, ami tényleg örömet okoz neked.

 

A rendrakás kategóriánként, ne szobánként történjen!

Rossz rendrakási tanács az, hogy szobánként kell haladni: ilyenkor ugyanis annak a veszélye áll fenn, hogy sokféle tárgyat kétszer kell rendezned. Könyveket szinte biztos, hogy több szobában is tárolsz, de lehet, hogy a ruhásszekrényeid vagy az elektronikai eszközeid se egy helyen vannak.

Sokkal eredményesebb, ha a kategóriákat veszed sorra – először a ruhákat, majd a könyveket, papírokat, az egyéb tárgyakat és végül az emlékeket, amiktől a legnehezebb megválni. Ha például minden öltözéket összegyűjtesz egy helyre, és úgy szelektálod, sokkal jobban átlátod, mennyi van belőlük, és mire van szükséged.

 

Egy fajta tárgyat egy helyen tárolj!

Ha már egyszer mindent elővettél, egy helyre is rakd vissza. Itt is igaz, hogy jobb egy helyen látni, hogy mennyi tárgyad van, de egy még fontosabb tényező is előkerül.

Sok olyan „flow-planning” vagy gyakoriság alapú módszer van, ahol azt szorgalmazzák, hogy mindent oda rakjunk, ahol a legelőször használni fogjuk, és így a leggyorsabban elő tudjuk venni. A probléma azonban nem ott kezdődik, amikor valami épp kell, mert akkor elmész érte – az a kérdéses, hogy amikor elrakod, hova kell vinni. Ha a papucsodat a fürdőszobába, az ünneplő cipődet az ágy alá, a szandálodat a szekrénybe teszed, akkor előbb-utóbb eljutsz oda, hogy az egész nem érdekel, és hagyod, ahol épp jól esik.

Koncentrálj arra, hogy mindig az elrakás legyen a könnyű, és ezért tárold az egyfajta dolgokat egy helyen!

 

A legegyszerűbb tárolók a legjobbak

„Ezzel a polcrendszerrel többet nem is kell rendrakásra gondolnod” – hirdetik az IKEA drágábbnál drágább bútorai. Az ember még hajlamos is arra, hogy ha valamit sok pénzért vesz, akkor feltételezze, hogy az tényleg megoldja a problémáját.

A valóság azonban az, hogy semmi se jobb tároló a fiókos szekrénynél vagy egy egyszerű cipősdoboznál, amibe mondjuk a zoknikat rakhatod. A legtöbb komplikált megoldás csak elrejti rengeteg tárgyad, és ugyanúgy, mint amikor nem egy helyen tárolod őket, megfeledkezel róluk. Mint amikor a hűtő hátuljából fél év után kerül elő a szendvics, ugyanúgy meg fogsz lepődni egy póló megvásárlása után, hogy „jé, nekem már volt egy ilyenem” – jobb mindent egyszerűen tárolni, és átlátni, hogy mi mindenünk van.

 

Néhány részt azért figyelmen kívül lehet hagyni

A The life-changing magic of tidying up legnagyobb kritikája talán az lehet, hogy mivel írója japán, sok minden nem illik bele a nyugati felfogásunkba. Azt a fejezetet valószínűleg ki is hagyja az ember, ami a házi oltárok rendezéséről és a kolostorból hozott amulettek elhelyezéséről szól, de ezen kívül is vannak még a mi felfogásunknak meredek dolgok.

Sokan nem veszik kézbe a könyvet, mert nem tudják elfogadni, hogy a japán kultúrában képesek az emberek egy tárgyra is valamennyire érző dologként tekinteni – fontos indoklása az írónak például, hogy a ruhákat azért hajtsuk össze, mert amíg a kezünkkel simogatjuk őket, energiát tudunk beléjük áramoltatni, és megfiatalodnak.

Ha az ilyeneket elengedjük (vagy világlátásunktól függően nyilván egyet is lehet vele érteni, főleg, hogy a legtöbb dolog mögött tényleg meg lehet találni a pszichológiai magyarázatot is) akkor ugyanolyan értékes könyvet kapunk – hisz összehajtogatva azért a mi kultúránkban is kevesebb helyet foglalnak a ruhák, mint a szék háttámlájára dobva.