Minden gólya számára hasznos kis útmutató, ami éveken keresztül a nekik készített különszámunkban szerepelt. Idén először, hogy nem kerül már bele, de ennek örömére ebben a sokkal maradandóbb formában, a retro rovatunk részeként, az eredeti grafikákkal együtt tesszük közzé. Mivel már több, mint egy évtizedes múltra tekint vissza a cikk, és azóta sok minden változott a Villanykar felépítésében, ezért ami viccesen hangzik, azt annak is vegyétek!

Lányoknak

Néhány sor arról, hogy mi is vár maroknyi csapatotokra: a gólyalányokra. Egyrészről körülrajongottság és tenyérenhordozás, másrészről vér és veríték. Olyan helyre kerültetek, ahol mindent bikinis csajokkal reklámoznak, olyannyira, hogy már a fiúk is unják. Kevesen vagytok, ezért a gólyalányok mindig különleges bánásmódban részesülnek. Ha szakközépből jöttél, ezt már megszokhattad, ha gimiből, akkor egy egész új világot látsz majd.

Ezen a karon lánynak lenni néha átkozottul nehéz. Úgy néznek ránk, mint akik nekivágtak egy férfias szakmának (még ha a különböző rendezvények, például a Lányok Napja hangsúlyozza is, hogy ez nem így van), sokszor egy-egy évfolyamtársad sem érti, miért vagy itt, ahogy azt sem, hogy miért döföd át a tekinteteddel, ha azt mondja, a villanykaros lányok azért vannak, hogy főzzenek a fiúkra. Néha többet kell teljesíteni, hogy ugyanazt az elismerést kivívd, és persze mindenki abban a hitben él, hogy szépen írsz és sokat.

Ezen a karon lánynak lenni néha átkozottul egyszerű. Mindig lesz, aki segít, akár a tananyag elsajátításáról, akár a szobád berendezéséről, táskacipelésről legyen szó, és tuti, hogy sohasem kell egyedül menned bulizni, lesz, aki megmutassa Budapest legjobb helyeit. Néhány tanár a szép szemedért megadja a pontot (bár néhány pont ezért nem), és mindig lesz helyed előadáson. Ha kolis leszel, akkor a helyzet fokozódik: ebből állnak a mindennapjaid. Mármint a bikinis csajos pizzareklámokból, az egy szál gatyában közlekedő szinttársakból, a téged körülvevő kockavilágból (ha épp nem játszik, akkor kódol). Néha csak azzal védheted ki, hogy ne verjenek fel a legszebb álmodból az illuminált szomszédok, ha előzőleg te is velük tartottál, viszont nőnapon kakaóval, kaláccsal ébresztenek.

A szobatársaiddal szükségszerűen jóban lesztek, hosszú ideig ők lesznek az egyetlen női lények a környezetedben. És persze a többi villanykaros lány. Mint minden közösségben, itt is van megfelelő mennyiségű (annál egy kicsit több) pletyka, kis áskálódás, de alapvetően mi, lányok összetartunk, segítjük egymást, de hogy a kitartóan olvasó fiúkat elkeserítsem: nem szoktunk fehérneműben párnacsatázni.

A lényeg, hogy légy mindig talpraesett, ne hagyd, hogy a fiúk a fejedre nőjenek, akár nagy rajongásukkal, akár a sütési tudományod kihasználásával. Ha ez menni fog, akkor nem lehet megoldhatatlan probléma, és az itt töltöttek lesznek életed legszebb évei (számot nem mondok, a biztonság kedvéért).

Fiúknak

Ez a cikk a frissen felvettek kb. 85%-ának szól. Tehát ezen a karon – bármily hihetetlen – arányaiban sok a fiú, amiből magasan fejlett matematikai érzék híján is könnyen levezethető, hogy leányzóból viszonylag kevés akad.

Szóval az a gond ezzel, hogy a 18 és 23 év közötti fiatalságnak nemcsak integrálni kellene megtanulni impropriusan, hanem fel kellene szednie némi tapasztalatot a társas élet dimenzióiból is. Persze tanulni is kell, de élni, tapasztalni is. Egyéb esetben kialakul az egyedülálló, kopasz, kövér, szemüveges, monitorfüggő mérnökember, akinek előbb van Aston Martinja, mint szexuális tapasztalata. Tehát…

Menjetek ki néha a koleszból, albérletből! Szerezzetek barátokat, ismerősöket a karon kívülről is! Át lehet menni bulizni az építész kollégiumba, vagy akár még a Közgázra is, nem fognak érte csúnyán nézni (ideális esetben). Nem baj, ha nem annyira tetszik az illető, akivel egy korsó sör mellett ismerkedsz meg, attól még lehet, hogy elhív olyan eseményre, ahol találkozhatsz máshogyan gondolkodó emberekkel is, ami rendkívül üdítő tud lenni a megannyi mérnök hallgatóval töltött mindennapokban. Minden adódó alkalmat használj ki, mert ezek a legjobb éveid, lehet, hogy később a nagybetűs életben nem lesz rá időd, energiád, lehetőséged! Összességében itt is nyitott szemmel járj, kreatívan, kihívásokat keresve, tanulva az élet erőpróbáiból, mint ahogy azt a jó mérnök teszi mindenütt.

Azt hiszem, mindenki érzi, hogy így van ez rendjén, azt nem érti senki, mit kell ezen magyarázni…  Na, majd fél év múlva…

Lustáknak

Na nem azért, mert ez egy külön nem lenne, hanem mert egyszerűen az a tapasztalat, hogy akik nem az egyetemen lustulnak el, hanem eleve úgy érkeznek, azoktól a felsőoktatás rövid vagy borzalmasan hosszú úton megszabadul.

Egy falatnyi bekezdésben vázolnám, hogy mit NE csinálj: felejts el gólyatáborba regisztrálni, ha akarsz menni, felejts el kollégiumba jelentkezni, ha kollégiumban akarsz lakni, felejts el szociális támogatásra pályázatot leadni, ha rászorulsz!

Rengeteg határidő lesz itt az egyetemen: ha tényleg lusta vagy, akkor vedd arra a fáradtságot, hogy csinálj egy listát valahova, amire a beérkező fontosabb határidőket felvésed, ennek elkövetésekor írhatsz mindent az eredeti határidőnél 1-2 nappal korábbra, és akkor még az utolsó pillanatban összerakva is bőven időben vagy.

Amire ne legyél sohasem lusta: egyetemre járni, barátokat szerezni és azokkal közösen enni, inni, lenni, néha kicsit kikapcsolódni (számítógép kikapcsolással jár leginkább), részt venni minél több direkt gólyáknak szervezett rendezvényen és természetesen ne légy lusta az alapvető együttélési szabályokat betartani (nem csak kollégiumban). Ez utóbbiakról röviden: minden szemét a szemetesben akar lenni, segíts nekik, minden mosatlan edény vagy koszos ruha tiszta akar lenni és a ruhás-/konyhaszekrénybe akar kerülni, légy velük irgalmas, minden veled együtt élő ember néha szokott aludni, ilyenkor légy rájuk tekintettel!

Kérlek, helyezd a WC csésze közelébe ezt a kiadványt és néha lapozgasd, hidd el, hasznos!

Sok sikert egyetemi éveidhez! Igyekezz kigyógyulni a „lustaság” nevű népbetegségből, csak a baj van vele!