Nem én vagyok szerintem az egyetlen, aki hétfő reggelenként úgy érzi, nem teljesen őszinte örömmel kel fel és jön be az egyetemre. Nem tudom, hogy ki az, aki Pest felől szokott érkezni, és ki az, akinek elég a kollégiumból átsétálni, de nekem az előbbi csoport tagjaként legalább egy vigaszom van: amikor a 4-6-os villamossal átjövök a Petőfi hídon, észak felé nézve láthatom az egész várost. Ezen a szakaszon ráadásul nagyon szép a kilátás, a Parlamenttel, a Budai várral, a hidakkal, a Gellért térrel és a Bálnával egy egészen élhető város képe tárul elém, ahol ha turista lennék (és mondjuk nem olvasnám a híreket), nagyon jól érezném magam. Ilyenkor arra gondolok, hogy megéri itt tanulni és dolgozni, és legalább egy kicsit jobb hangulatban megyek be az egyetemre.

Ez a gondolat általában csak akkor szokott eszembe jutni, amikor épp ott vagyok a hídon, de a héten lehetőségem volt egy másik alkalommal is foglalkozni vele. Részt vettem ugyanis a Siemens és a BME 20 éves együttműködésének megújításán, ahol kiderült, hogy nagyon sokan vannak még, akik úgy gondolják, Budapesten megéri tanulni – annyira, hogy évről-évre komoly munkát fektetnek abba, hogy nekünk erre lehetőségünk legyen.

A világ egyik vezető technológiai vállalataként a Siemens számára kiemelt fontosságú, hogy hozzájáruljon a jövő szakembereinek képzéséhez. Ezért immáron huszadjára is megújították a partnerségüket az egyetemmel, melynek célja a hazai mérnökképzés színvonalának erősítése, az innovatív hallgatói kezdeményezések, valamint a szakkollégiumok elméleti és gyakorlati szakmai munkájának támogatása.

Az április 25-ei rendezvényen Dale A. Martin, a Siemens Zrt. elnök-vezérigazgatója és Dr. Józsa János, egyetemünk rektora írta alá az egyezményt a K épület dísztermében. A főbejárat előtt álló elektromos repülőgép elég árulkodó jele volt annak, hogy a huszadik mérföldkőnek elég komoly jelentősége van mindkét fél számára.

Dr. Józsa János beszédében elmondta, hogy számára az ilyen ünnepi napok a rektori karrierjének legjobbjai. Kiderült, hogy a kiállított repülő a Siemens és a BME diákjainak együttműködésével készült, és hogy a jövőben közös projektként létrejövő modern elektromos járművek laboratóriumában még több hallgatónak lesz esélye a kutatás-fejlesztésbe becsatlakozni. Ez egyike lesz azoknak a lehetőségeknek, amik a hallgatók előtt megnyíltak a egyezmény aláírásával.

Dale A. Martin beszédéből az is kiderülhetett, hogy a Siemes fő célja a magyar oktatás minőségének javítása, ezért is tartja fenn ezt a hosszútávú együttműködést és indította el anno az országban elsőként a duális MSc oktatást a Műegyetemen. Bár a húsz év már önmagában is nagyon sokat jelent, hangsúlyozta, hogy most nem az a legfontosabb, hogy a múltra, hanem hogy a jövőre tekintsünk, és hogy továbbra is segíthessék a diákokat az álmaik valóra váltásában.

A rendezvényt Joe Kaeser, a Siemens AG globális elnök-vezérigazgatója is megtisztelte részvételével, és egy félórás előadást tartott a digitalizáció és az Ipar 4.0 témakörében, mely nekem, egyetemistának egy olyan szemszögből mutatta be a témát, amiből még sose vizsgáltam. Mint egy valódi vezetőnek, az előadása során a fő gondolata az volt, hogy „a győztes mindent visz” – hisz ha nem mi formáljuk a jövőt, a jövő fog formálni minket.

Az, hogy ki alkalmazza először a legújabb technológiai újításokat, ma már egy hatalmas versenyt jelent, ahol Európának egyelőre még fel kell zárkóznia mind az innováció, mind pedig a nagyvállalatok terén. A Siemens egyik fő célja, hogy ebbe Magyarország és a BME is központi szerepet játszhasson, hisz a mai korban, ahol minden folyamat az interneten keresztül zajlik – amit nem korlátoznak a határok – nekünk is együtt kell dolgozni.

A nagyjából egyórás rendezvény után még lehetőségünk volt elolvasni a Siemens kiadványát, mely a Smart Hungary 2025 névre hallgatott, és bemutatta, milyen fejlesztési lehetőségeket tart elképzelhetőnek a cég együttműködésben a magyar felsőoktatással. A digitalizáció, okos infrastruktúra, közlekedés, energiaellátás és az ipar 4.0 témakörével foglalkozva tényleg úgy érezhettem, hogy vannak még lehetőségek előttünk, amit ki tudunk itthon aknázni. Ha eddig hússzor megtörtént az a kézfogás, ami közelebb visz minket ahhoz a Budapesthez, ami a 4-6-os ablakán át reggel okot adhat arra, hogy bejöjjünk tanulni, akkor már nincs sok hátra ahhoz, hogy egy ilyen együttműködéssel meg is valósíthassuk azt.

Képek forrása: Café PR Kft., BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar