Pont a legjobbkor érkezett Dirk Gently holisztikus nyomozóirodájának második évada a Netflixre ahhoz, hogy minden félévét mentő villanykari hallgatótól elvegye azt, ami a legértékesebb számára: a tanulásra félretett időt. Mindezt Douglas Adams örökségének olyan humoros és kalandos feldolgozásával teszi, ami után még haragudni se tudunk rá.
A nagysikerű Galaxis útikalauz stopposoknak ötrészes könyvtrilógia után remélem, nem sok embernek kell bemutatnom Adams-t: ha mégis, akkor nagyjából úgy tudnám leírni mint a XX. század egyik legjobb humoristáját és sci-fi íróját. Leghíresebb sorozatából ered többek közt a 42-es szám kultusza, de a Monty Pythonnál vagy a Doctor Whonál is kamatoztatott humorának szüleménye a Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája című könyve, és annak folytatása is, az A lélek hosszú, sötét teadélutánja.
Ha az előző bekezdést zsigerből skippelted, mert a könyöködön jön ki az életrajza, akkor jó eséllyel találkoztál már a botcsinálta nyomozójával is, Dirkkel, akinek valahogy mindig sikerül igazi, nagyon jól felépített és szövevényes ügyekbe keverednie, amik legtöbbször érintenek időutazást, pizzát, kiscicákat és őrült szektákat is.
A sorozatnak tökéletesen sikerül ezt visszaadnia, hisz a történet nem-névadó-főszereplője, Todd (Elijah Wood) már az első évad első részében pont egy ilyen gyilkosságba botlik a munkahelyének, egy hotelnek a legdrágább szobájában: a városrész leggazdagabb embere és néhány különleges idegen holtteste hever darabokra tépve a szétrombolt, részben elégetett lakosztályban. A rendőrségi vizsgálat után főnöke azonnal kirúgja, így találkozik a detektívvel, Dirk Gentlyvel (Samuel Barnett), saját maga lepukkant másával, egy lélekvámpír rockbandával (de nézőként egy őrült és halhatatlan sorozatgyilkost, egy hackert, egy kiscicát és egy corgit is megismerhetünk), megnyeri a lottót, végignézi, ahogy elpusztítják a lakását és lecsukatja magát. Mindezt persze az első részben, hogy spoiler-mentesek maradjunk.
A második évad alig csipetnyivel marad el emögött randomságban: az első részekben csak jól összecsomagolt káoszt kapunk, azonban pont ez Dirk Gently – és az író – szakterülete: egy kaotikus kiindulásból teremteni egy ésszerű, logikus történetet, amire visszatekintve úgy érezzük, hogy „tényleg, ez nem is történhetett volna másképp, mennyire triviális”. Ezt az érzést adja át a sorozat is, hisz az első részek után – ami inkább arra emlékeztetett, mintha a forgatókönyvírók részegen egy szótárat nyitogattak volna, és a véletlenszerűen kiválasztott szavakból akartak volna egy történetet összerakni – az évad többi része elkezdi felépíteni a legbonyolultabb történetet, amivel valaha találkoztunk. Mindezek közepén Dirk áll, aki nyomozásával – ami igazából inkább sodródás az eseményekkel és néhány véletlen megérzés, mint valódi munka – viszi egyre közelebb a csapatot a megoldáshoz.
Sidenote: a második évad a cikk írásakor a negyedik része után, azaz az évad felénél jár, és még mindig nem tudom, hogy miről szól és mi történik benne.
Az eddig leírtakban már felismerhetjük Douglas Adams sajátos angol humorát is, ami nagyon sokak kedvenc írójává tette őt, viszont azt be kell vallanunk, hogy a sorozat emellett sajnos amerikai rendezőitől is örökölt néhány tulajdonságot. Feltűnő például, hogy a könyvek pocakos, középkorú, valójában sokkal inkább az idős hölgyek átverésére specializálódott Dirkje helyett most egy fiatalos, optimista, energiától kicsattanó nyomozót ismerhetünk meg. Maga a történet is sokkal pörgősebb a képernyőkön, úgyhogy senki se azzal az érzéssel üljön le a képernyő elé, hogy egy-az-egyhez leképezést kap a könyvből. Aki nem olvasta, persze, azt ez nem érinti, aki pedig igen, az egy nagyon jó, összetett és vicces sorozattól fosztja meg saját magát, ha ezeken a hibákon rágódik.
Természetesen Dirk és Todd között – akik mindketten valamilyen szinten szociálisan inkompetensnek mondhatóak – a maguk különös módján barátság is elkezd kialakulni. Toddnak pedig egy húga is van (Hannah Marks), aki egy különös betegség miatt házhoz kötött és munkanélküli, így nagyban függ a bátyjától. E két szál mentén mélyebb tartalmat is kapunk a nyomozás izgalmai közé vegyítve – szerencsére ezeknek mindig megtalálják a helyét, és a jól felépített karakterek mellett nem viszik el a hagyományos amerikai unalmas „akkor most tényleg a barátom vagy?” irányba, és inkább a film komoly oldalát erősítik.
A Dirk Gently holisztikus nyomozóirodájának pörgős és kiszámíthatatlan nyomozó-sztorija tökéletes kikapcsolódást nyújthat azoknak, akik szeretnének egy teljesen egyedi, újszerű sorozatot látni. Douglas Adams se véletlenül a reáltudományokat hallgató egyetemisták körében a legnépszerűbb: az ő humorával és történetvezetésével pont olyan forgatókönyvet lehetett írni, amit minden villanykarosnak nyugodt szívvel tudunk ajánlani.