Szakértelemtől mentesen, egy menzakaján felnőtt ember hozzáértésével vetettem bele magam a HCS idősek otthona menzájának rejtelmeibe. Az eredmény egy cikk, amelyben leírom tapasztalataimat eme kivételes és határozottan képzelt étkezde idei kiváló fogásairól. Ennek első részét olvashattad már a most megjelent újságban (XLV. évfolyam 3. száma 27. oldaltól kezdve), azonban annyi hely nem volt elegendő a teljes menza bemutatására, folytassuk hát az elemzést!

Vasárnap

A hétvégéről visszatérő lakókat vasárnap is finomságokkal várja a HCS Idősek otthona menzája.

Lángos

Korán fekvőknek ajánljuk a vasárnap este hattól rendelhető lángost. A lakókat plakáton, honlapon és egy aktív Facebook oldalon is csalogatják a -1-en levő konyhába, ahol leadható a rendelés. Egyszerű, kézzel írott listáról olvasható le a választék. Én maradtam a jól megszokott tejfölös sajtos – igazi strand hangulatot idéző – típusnál, de a liftbe menet megbántam, hogy nem rendeltem meg a „lángos dog” nevű újdonságot, mert meglepően jól és finomnak nézett ki. Ezt az étket is szobához hozzák, addig van idő egy kis rejtvényfejtésre. Amíg várunk az ételre megemlítem, hogy a lángoskészítők játékot is hirdettek, és a legjobb viccet mesélő aggastyánnak lángos lett a jutalma. Vacsorám hamarosan meg is érkezett, és egy nagyon vidám futártól vehettem át az addigra sajnos már kihűlt ételem. Maga az adag zsíros voltához képest pont elég, és jól is laktam már egy karika lángostól.

Melegszendvics

A késő éjjelig kukorékoló lakók este kilenctől ízelítőt kaphatnak az otthon melegszendvics kínálatából. Mivel igen népszerű ez az ételtípus, gyakran előfordul, hogy sor alakul ki rendelés közben. Az viszont előnye, hogy a hétfői alkalomhoz hasonlóan ide is beülhetünk – akár társasággal is –, és így már gyorsan elrepül a várakozással töltött idő. Főleg, ha rendelünk egy pofa sört is. Maga az étel finom, én azt mondom, hogy megéri rá várni. Camembertes példányt kóstoltam, és nagyon jól összeválogatott ízek kavalkádját tapasztalhattam meg a kenyeremen. Ősszel még nem volt könnyen megtalálható a hely, de év vége felé közeledve egyre gyakrabban lettek láthatóak a melegszendvicsre csábító útmutató plakátok.

Hétfő – ételek mellett italfogyasztás

Ha valaki úgy érzi, hogy nem enne, esetleg sokáig beszélgetne az idősek otthonának egy másik lakójával vagy egy vendégével, ahelyett hogy a kedvenc szappanoperáját nézné a Story5 csatornán, akkor tudom javasolni, hogy menjen le az első emeleten levő bárba és közben kóstolja meg sorba, amiket én is: banánturmix, brownie, mokaszin, almaturmix.
Egy négyfős nyugdíjas társasággal ültünk be az első emeleten található közösségi térbe és rendeltük meg az előbb felsoroltakat. A helynek jól megszokott hangulata van, ahova lemegy az ember és tudja, hogy aggastyánként, nosztalgikusan gondolhat majd vissza. A turmix tejjel és sok tejszínhabbal megspékelve hozza a várt édes hatást. Eddig az általam kóstolt csokis sütemények mindegyike nagyon finom volt. Tömör, kakaós csoda. Amit kissé hiányoltunk, az a nem édes készítmények, de hátha majd egyszer ilyen is lesz. Mikor másodjára visszalátogattam, már lehetett finom teák közül is válogatni, amit a nem édesszájúak fogyaszthatnak cukor nélkül.Szerdai pizza

Ha az eddigi írásainkra lehetett mondani, hogy pozitív hangvételűek voltak, akkor azt hiszem, ezt ebben a bekezdésben meg kell törjem. A menza pizzája talán a legrosszabb dolog, amit itt tapasztalunk. A rendelésünket előre leadtuk a weboldalon egy kedves idelátogató ismerősömmel. Megadható egy időpont, hogy mikorra kérjük az ételt a szobánkba, ezért direkt úgy rendeltünk, hogy a délutáni sétánkról éhesen visszaérve fogyaszthassuk minden nyugdíjas kedvenc ételét, a pizzát. Sajnos csalódnunk kellett, hiába rendeltük az ételt kilenc órára, nem érkezett meg – két és fél óra várakozással később úgy éreztük, itt az ideje, hogy eldöntsük: éhen halunk vagy bemegyünk a városba, és keresünk valami ennivalót. Abban a pillanatban, amint kabátban kiléptünk az ajtón, szembe találtuk magunkat a pizzafutár sráccal. Nem sikerült elmagyarázni neki, hogy nem szeretnénk megvenni a pizzát két és fél óra késéssel. Ám az igazi csalódás akkor ért minket, amikor végül megkóstoltuk az ételt. A pizza olyan száraz és hideg volt, hogy az otthon bármely lakója meggondolhatná, hogy erősített titán műfogsort csináltasson, amikor legközelebb ilyet akar rendelni – és még a feltét is kevés volt rajta. Azóta sem rendeltem pizzát, és nem is tervezek. Ám még mindig megtörténhet, hogy csak a hibás mintavételezés, és nem a szakácsok által vélhetően elfogyasztott végtelen mennyiségű gyümölcslé okozta az anomáliát.