A Retro rovatunk keretében ismét egy ismeretlen szerző művét hoztuk el, ezúttal egy verset. Jó olvasást!

Jönnek, mennek a hétköznapok,
Néha végül jól berúgok.
Keresgélem önmagamat –
Találok egy jómadarat,
Ki az asztal alatt röpköd,
És a padlóra köpköd.

Jönnek, mennek a hétköznapok,
Másnap mindig léket kapok…
Szerencsésen partot érek,
S csak egy vödör vizet kérek,
De a fejem kicsit has’gat,
Az ágy meg lassan forgat.

Jönnek, mennek a hétköznapok,
És már megint szomjas vagyok!
Beletúrok mély zsebembe:
Csak egy kulcs akad kezembe.
Hol van a zár, amit nyithat?
S ki benyit, vajon mit kap?

Jönnek, mennek a hétköznapok,
Aztán végre Nálad vagyok.
Fénylő ajkad szomjam oltja,
Kezem már az öved bontja…
Megvan a zár, és ha nyílik,
Belépek majd, ahogy illik.

Ismeretlen szerző