„Mindenképp azt tudom tanácsolni, hogy éljenek a hallgatók ezekkel a lehetőségekkel. És ami talán még fontosabb, hogy ezek általában nem csak szakmai téren nyújtanak fejlődési lehetőséget, hanem nagyon gyakran soft skillek terén is (gondoljatok akár a gyakorlatvezetésre), és ezáltal rengeteg embert is meg lehet ismerni.” – Az Impulzus szerkesztőségével az újonnan átnevezett Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíj (korábbi nevén Köztársasági Ösztöndíj) egyik tavalyi jutalmazottjával, Elekes Mártonnal beszélgettünk a pályázat idei, június 25-ei leadási határideje előtt.

– Kérlek, mesélj magadról egy picit! Ki vagy, mit érdemes tudni rólad?

– Elekes Márton vagyok, jelenleg harmadéves BSC-s mérnökinformatikus a Villanykaron. Alapvetően úgy egészében szeretem az informatikát, igyekszem megtalálni azokat a lehetőségeket, ahol minél jobban fejleszthetem magamat benne.

– Van olyan speciális területe, ami kifejezetten tetszik?

– Ezt kicsit nehéz megfogni, mert elég sok része nagyon közel áll a szívemhez. Ha mégis ki kellene emelnem párat, akkor elsőként mindenképp a beágyazott rendszereket említeném. A hardverközeli dolgok, amik színesek, szagosak, villognak, de még nem annyira mélyen villamosmérnöki területek, ezek mindig is lenyűgöztek. Ezen felül a matematikát, algoritmusokat szeretem még nagyon.

– Akkor kicsit kezdjünk el arról beszélni, hogy mivel is foglalkozol konkrétan az egyetemen. Említetted, hogy harmadéves vagy, így ha minden igaz, az önálló munkáidat már elkezdted: milyen témákkal foglalkoztál a Témalaboratórium és Önálló laboratórium tárgy keretein belül?

– Témalabor témaként egy rangefinder eszközzel foglalkoztunk, ami egy lézeres távolságmérő, és képes megmondani maga körül 270°-os szögben, hogy milyen messze lát bármit. Ezt az eszközt akarták egy kvadrokopterre, illetve egy robotautóra szerelni, mi a feltérképezés részével foglalkoztunk az eszköznek. Önlab alatt Gujgiczer Anna évfolyamtársammal közösen írt TDK munkánkat folytattam, amiben automata tanuló algoritmusokkal, teszteléssel és modellezéssel foglalkoztunk.

– Részt veszel valamilyen egyetemi kutatásban?

– Igen, tavaly nyár óta foglalkozok azzal a témával, amivel végül TDK-ra is mentünk a társammal novemberben. Regressziós teszteléssel foglalkoztunk, amelyhez automatatanuló algoritmusokat és modellezést használtunk. Ezt a kutatást egyébként a MIT tanszék Hibatűrő Rendszerek Kutatócsoportjának segítségével csináltam. A részletekbe most azért sem mennék bele, mert nemrég (még az előző számotokban) készült egy interjú a társammal és velem a Simonyi Konferencia kapcsán, ott részletesen meséltünk erről a témáról (a hivatkozott számunkat itt találjátok – a szerk.).

– Melyik tárgyak tetszettek eddig a legjobban? Melyeknek láttad a legtöbb hasznát, és melyeket tartod a leghasznosabbnak a jövőd szempontjából?

– Eddig – visszautalva kicsit a témámra – talán a matematikai alapozó tárgyakat tudnám kiemelni, mint leghasznosabb tárgyakat. Önmagukban is nagyon érdekesen voltak előadva, alapvetően is közel állnak hozzám, és tényleg úgy éreztem, hogy több tantárgyban, illetve egyéb területen is nagy hasznukat tudom venni. A CS tanszékes tárgyakon (és természetesen az Analízisen) kívül ide értem még az Adatbázisok és Grafika tantárgyakat is – bár ezek nem kimondottan azok a matekos tárgyak, mégis olyan szemléletmódot adtak át, aminek nagy hasznát tudtam venni a későbbiekben. Ezeken kívül a programozós tárgyakat szerettem még, illetve a Digitális technikát, főleg a beágyazott rendszeres érdeklődésem miatt. Még azokat a kurzusokat említeném meg, amelyek bemutatták, hogyan is kell nagyobb, komplexebb szoftvereket, rendszereket építeni – az ilyeneknek szerintem nagy létjogosultsága van ebben a képzésben, fontos a megfelelő oktatásuk.

Hibatűrő Rendszerek Kutatócsoport és a TDK-n részt vett hallgatóik

– Dolgozol egyetem mellett?

– Nem. Gondoltam rá, mert fontosnak tartom, hogy tapasztalatot szerezzek ezen a területen is, de soha nem éreztem úgy, hogy beleférne az időmbe. Mindig el tudtam foglalni magamat valamivel.

– Ha már szabadidő: tevékenykedsz valamelyik öntevékeny körben?

– Igen, többek között emiatt se maradt már végképp időm a munkára. A Simonyi Károly Szakkollégium LEGO körében tevékenykedek, ott a beágyazott rendszeres vonalat követem. Van a LEGO körnek egy Conveyor asztala, amely egy gyártósor modellje, mindenféle pneumatikával, futószalaggal, motorral, érzékelőkkel, és az egészet egy PLC vezérli, ami az ipari irányítástechnikában egy bevett eszköz. Ennek a programozásával foglalkoztunk. Ezen kívül elkezdtünk felépíteni egy robotkart teljesen a nulláról. Egyrészt ezek a témák is nagyon lekötnek, másrészt maga a kör, a közösség is nagyon jó, ami itt kialakult.

Simonyi Konferencia

– Térjünk át az ösztöndíjra: mi az a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíj, és honnan értesültél róla?

– Az értékelési szempontok alapján én valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy ez az ösztöndíj azokat a hallgatókat hivatott jutalmazni, akik az egyetemen való tanulás mellett sokkal több kiemelkedő dolgot csinálnak – legyen az kutatás, szakma, verseny, sport vagy közéleti tevékenység. Magáról a lehetőségről egyébként a konzulensem szólt.

– Mik azok a tevékenységek, amikkel el lehet nyerni ezt az ösztöndíjat? Neked mivel sikerült?

– Egyrészt a súlyozott tanulmányi átlagra adnak egy pontszámot, nálam ez 5.0 volt. Nézik a nyelvi teljesítményt is, tehát, ha abban az évben csináltál nyelvvizsgát, az is beleszámít. Szakmai kategóriában tartoznak a TDK, OTDK eredmények, publikációk, szakmai versenyeken való részvétel, demonstrátori munka. Ezekből én demonstrátorkodtam a vizsgált időszak alatt a Hibatűrő Rendszerek Kutatócsoportnál, a Rendszermodellezés nevű tárgyuk megtartásába segítettem be – ekkor ugyan gyakorlatot még nem tartottam. Ezenfelül egy nemzetközi versenyen vettünk részt csapatban, az Eclipse Open IoT Challange 2.0-án. A pályázatra visszatérve, beleszámítanak még a szakkollégiumi munkák (amiben szintén részt vettem), valamint van még egy harmadik kategória, ami a sport és közéleti, öntevékeny körökben végzett tevékenységeket díjazza.

– Hogy zajlott a pályázás és az eredmények kihirdetése?

– Egy Neptun kérvényt kellett kitölteni, ehhez csatolva az igazolásokat az elvégzett munkákról, így kellett egy kört járni a papírokért. Ennek ellenére én mindenképp azt mondom, hogy még akkor is érdemes megpróbálni pályázni, ha esélytelennek is érzi az ember, mert ezeknek a papíroknak egy részét MSc felvételi előtt is össze kell majd szedni, és alapvetően nem lehet veszíteni vele. Az eredményhirdetés úgy zajlott, hogy megjelentek róla hírek az egyetemi és a kari honlapokon is, elsősorban a karon kitüntetett hallgatók neveinek feltüntetésével, mint büszkeségeik.

– A pénzbeli juttatáson kívül van bármi más előnye az ösztöndíj elnyerésének?

– Volt egy összegyetemi oklevélátadó ünnepség, ahol például a TDK különdíjasok is jelen voltak, az egész egyetemről az összes köztársasági ösztöndíjas, a rektor úr, a karok dékánjai. Nagyon megtisztelő érzés volt, látszott, hogy értékelik a munkánkat. Volt a végén egy kis állófogadás is. Maga az ünnepség nagyon hosszan tartott, hisz mindenkit egyesével szólítottak ki, de jó volt látni, hogy milyen sokan érnek el sikereket az egyetemen, és a karunk nagy számban képviseltette magát.

– Végezetül: mit tanácsolnál a fiatalabbaknak, hogyan fejlődjenek szakmai téren a tanulmányaik mellett?

Nagyon jó támpontot ad az a lista, ami szerint a pályázatban pontoznak: be lehet kapcsolódni tanszéki kutatásokba, amit akár TDK-ig, tudományos publikációig is el lehet vinni. Lehetőség van arra, hogy szakmai és tudományos versenyeken mutassák meg a hallgatók, hogy mit tudnak, illetve az egyes karokon vannak szakkollégiumok, mint például a VIK-en a Simonyi Károly Szakkollégium, amik arra helyezik a hangsúlyt, hogy az egyetemen tanult dolgokat az ember a gyakorlatban is kipróbálhassa, és elmélyedhessen egy-egy szakterületben. Mindenképp azt tudom tanácsolni, hogy éljenek a hallgatók ezekkel a lehetőségekkel. És ami talán még fontosabb, hogy ezek általában nemcsak szakmai téren nyújtanak fejlődési lehetőséget, hanem nagyon gyakran soft skillek terén is (gondoljatok akár a gyakorlatvezetésre), és ezáltal rengeteg embert is meg lehet ismerni.

(A képekért köszönet a Hibatűrő Rendszerek Kutatócsoportnak és a SPOT-nak!)