A régi, sosem publikált anyagoknak nem mindig akad szerzője, sőt, néha címe se. Így van ezzel a mostani vers is, amit a Retro rovat keretein belül teszünk most közzé – cím nélkül, szerző nélkül. Jó olvasást!

Magammal most mit csináljak?
Naggyá lenni hogy próbáljak?
Hogy próbáljak naggyá lenni?
Talán sokat kéne enni!

Jobb életet hol keressek?
Talán kereszteket vessek?
Minek vessek kereszteket?
Abból nem rakhatok fészket!

Hogyha társakat találnék,
Velük sziklává is válnék!
Sziklává lennék, ha mondom!
Megoldódna régi gondom.

Csak azt tudnám, merre menjek?
Barátokra hogyan leljek?
Hogyan leljek barátokra,
Nem is egyre, mindjárt sokra!

A kavics lenn a porban, eddig állhatott:
Jött a ciroksöprű, s ráakaszkodott.
Görgette a földön sok kis tócsán át,
Egyszer csak barátunk kavicshegyet lát.
Akadt nála nagyobb, és voltak kisebbek,
Így befogadták egyből a hasonszőrűek.
Együtt vitt az útjuk egy ócska lapátra,
És beton lett belőlük nem túl sokára.
Némán nyúlnak égbe a nagyváros fölé –
Kavicsunk se tér be a kocsmába többé…

Ismeretlen szerző