“Utólag azt tartom a legfontosabbnak, hogy el kell köteleződni egyrészt egy tanszék, másrészt egy kutatási téma felé. Ez ijesztő lehet sokaknak, hisz a kutatás úgy hangzik, mint valami extra időbefektetés. A kutatási témából egyszer azonban témalabor, önlabtéma, szakdolgozat és diploma is lesz – minden befektetett energia megtérül.” – Az Impulzus szerkesztőségével az újonnan átnevezett Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíj (korábbi nevén Köztársasági Ösztöndíj) egyik tavalyi jutalmazottjával, Sik Dáviddal beszélgettünk a pályázat idei, június 25-ei leadási határideje előtt.

– Egy pár szóban kérlek mutatkozz be azoknak, akik nem találkoztak még veled az egyetemen.

– Sik Dávid vagyok, 2011 szeptemberében kezdett mérnökinformatikus hallgató. Jelenleg a mesterképzésemet végzem, Alkalmazott informatika főspecializáción és Mobilszoftver-fejlesztés mellékspecializáción.

– Elsősorban azért kerestünk most fel téged, mert a tavalyi év folyamán több hallgatótársaddal együtt elnyerted a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjat, azaz akkori nevén a Köztársasági Ösztöndíjat. Pályáztál már korábban is, vagy csak tavaly ismerted meg?

– Ez már a negyedik ilyen ösztöndíjam volt, tehát amióta tudtam, szinte mindig indultam a megszerzéséért. A pályázati feltételek közt szerepel az, hogy legyen két aktív féléved, tehát először tavaszi félév után tudtam volna pályázni, viszont akkor még nem volt olyan mennyiségű tudományos munkám, nem is voltam még annyira képben az egyetemi követelményekkel. Egy évre rá azonban már volt demonstrátori munkám és publikációm is, így másodévesként már sikerült elnyernem.

– Milyen tárgyból voltál demonstrátor, és milyen publikációban sikerült részt venned először?

– Én még a régi rendszerben kezdtem, ahol Digitális technika 1-2-t tanultunk. Ezeket a középsulimnak köszönhetően könnyen abszolváltam, és harmadik félévtől már demonstrátor is lettem. Persze ez akkor még csak olyan háttérmunkákat jelentett, mint házi-, ZH- vagy vizsgajavítás, illetve teremfelügyeletek.

Emellett nekem van egy kis GTK-s és pedagógiához kapcsolódó kitérőm, ami még harmadik félévben kezdődött. Ekkor vettem fel a Digitális pedagógia szabvált, amit az akkori tanszékvezető és a helyettese tartottak, és ők bíztattak arra, hogy induljak a TDK-n. A témám alapját egy korábban kezdett projekt, a BME Alfa rendszer fejlesztésébe történt bekapcsolódásom adta. Ezzel valószínűleg egyszer már mindenki találkozott is: a 0. Matek és Fizika ZH-kra készíti fel a gólyákat. Mi azonban emellett a Fizika tárgyhoz akartunk elektronikus vizsgákat lebonyolítani a rendszerrel, ami az akkori hallgatói terhelés miatt még nem volt túl sikeres.

Végül erről a környezetről, a létezéséről és a céljáról írtam azt a TDK-t, amivel Alkalmazott Pedagógia szekcióban harmadik félévesként 2. helyet, OTDK továbbjutást, Gábor Dénes Tudományos Diákköri Ösztöndíjat és Heller Farkas Alapítvány különdíjat sikerült elérnem. Az egészben az a vicces, hogy mindezt egy GTK-s tanszéken, a TTK által gondozott témában egy VIK-es hallgató adta elő.

– Innen gondolom, már egyenes út vezetett ahhoz, hogy a Köztársasági Ösztöndíjat is megpályázd. Hogyan értesültél róla először?

– Szerintem erre nekem még Süveges Péter, vagy mindenesetre valamilyen Neptunból jövő üzenet hívta fel a figyelmemet, utána kezdtem el a szükséges igazolásokat és aláírásokat gyűjteni.

– Össze tudod foglalni, hogy milyen szempontok szerint értékelnek egy Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíj pályázatot?

– Minden évben egy rektori-kancellári utasítás határozza meg a pontos szabályzatot, úgyhogy aki érdeklődik, annak a legjobban ott éri meg utánajárni. Ami biztos, hogy a pontszám három összetevőből áll: tanulmányi és nyelvi eredményekből, szakmai tevékenységből, valamint közéleti és sporttevékenységből.

Az első kategóriában 60 pont az elérhető maximum. Ennek elosztásához tanulmányi átlag alapján intervallumok kerültek meghatározásra, amikért bizonyos pont jár, majd erre jön még rá külön a nyelvvizsga pontszám.

A második kategóriában 80 pontot lehet elérni. Ide tartoznak a konferenciák, a publikáció, a demonstrátorkodás, tudományos munka, szakkollégiumi munka, szabadalom, olyan versenyeredmények, mint például a különböző TDK-k – tehát minden, ami szakmai tevékenység.

A harmadik rész főleg a sporttevékenységnek és az öntevékeny köri tevékenységeknek van fenntartva, ez összesen 20 pontot érhet legfeljebb.

Egy fontos szabály azonban az, hogy az elmúlt két félév súlyozott tanulmányi átlagának legalább 4,00-nak kell lennie, és emellett a 2. kategóriában is kötelező legalább 10 pontot elérni – így nem elég csak a jó tanulmányi átlag, tényleg kell mögé a szakmai munka is. Az ezek alapján beadott pályázatokat ezután rangsorolják, ugyanis minden karról egy adott évben a hallgatók 0,8%-a nyerheti el az ösztöndíjat. Ez a VIK esetében nagyjából 32 főt jelent, aki ebbe nem fér bele, az várólistára kerül.

– Az eredményhirdetés hogyan zajlik?

– Ami különleges a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjjal kapcsolatban, hogy minden szükséges dolog elektronikusan történik: Neptunban kell leadni a kérvényt és a mellékleteket hozzáfűzni adott határidőre – idén például június 25-ig. Ezek után várunk az eredményekre: ezalatt az idő alatt a dékán véleményezi a pályázatokat, az EHK összeállítja a sorrendet és elküldi a minisztériumnak. Ekkor szokott az előzetes eredmény nyilvánosságra kerülni, és augusztus vége felé lesz végleges döntés.

Szeptember-október magasságában a K épület dísztermében szokott megrendezésre kerülni a hivatalos díjátadó, ahova minden karról meghívják a nyerteseket. Itt lehet a Balog Zoltán aláírásával ellátott nyomtatott oklevelet is átvenni a kar dékánjától és a rektortól.

Emellett szeptembertől kezdve folyósítja minden más kifizetéshez hasonlóan a HSZI az ösztöndíjat. Ez korábban 34.000 forintot jelentett tíz hónapon keresztül, az idei évtől azonban az ösztöndíj átnevezésével együtt az összeg is megemelkedett 40.000 forintra..

– Milyen tárgyakból vagy most demonstrátor?

– Ebben a félévben leginkább az AUT tanszék tárgyait segítem. Órát most nem tartok, de javításokban és felügyeletekben gyakran jelen vagyok, leginkább Android alapú szoftverfejlesztés és Mobil és webes szoftverek tárgyból, de mindenhol máshol is, ahol szükséges. Másrészről a Műszaki Pedagógia Tanszéken is besegítek a tanszéki feladatokban, de Adatbázisok laboratóriumban is segítek a házi feladatok javításában.

– Milyen projekttel foglalkozol idén?

– Ebben a szemeszterben az AUT-on fejlesztettett SensorHUB keretrendszert fejlesztettük tovább térinformatikai szakterületere: készítettünk hozzá egy szerverkomponenst, ami a kliensalkalmazás és a backend között teremti meg a kapcsolatot.

Ennek lényege, hogy a rendszerünkben a különböző algoritmusok futtatását már három területre tudjuk elkülöníteni, attól függően, hogy az alkalmazásban, a mikroszolgáltatásban vagy a mikroszolgáltatáson keresztül elküldve, az elosztott fájlrendeszerű Hadoop rendszerben éri meg jobban futtatni őket. Az első kategóriára példa lehet a jelenlegi C# alapú megjelenítés, a másodikra, a mikroszolgáltatáson futóra pedig jelenleg főleg a különböző adatmódosító műveletek vannak megvalósítva demóként. A backendre olyan műveleteknél lehet igény, amik hatalmas adathalmazt elemeznek, például egy nagyon nagy terület térképéről. Ilyenkor a Hadoop környezetben futtatva tipikusan map-reduce módszerekkel tudjuk az adatokat feldolgozni.

– Mi a célja ennek a kutatásnak? Hogyan lehet ezt majd hasznosítani a világban?

– Ahogy Charaf Hassan szokta mondani, 2020-ra már akár 50 milliárd internetre kapcsolt szenzor és eszköz lesz a világban, aminek az adatait gyűjteni, feldolgozni és vizualizálni kell. A SensorHub ehhez biztosít egy olyan keretrendszert, ami a legkülönbözőbb szakterületekről fogadhatja az adatokat, és szükség esetén át lehet alakítani, hogy bármilyen specifikus adat tárolására képes legyen. Jelenleg is többféle elosztott környezetből tud adatokat fogadni – bár nyilván nem ilyen méretekben –, és azokon szűréseket, összefésüléseket, elemzéseket végez, tehát üzleti intelligenciát kapcsol mellé.

– Hol találkozhatunk még hasonló rendszerekkel a világban?

– Több ilyen megoldás is létezik. Az egyik például az SAP Hanája, de ehhez hasonló az Amazon Services is. Mindkettőbe lehet adatokat feltölteni, különböző szűrő- és kereső algoritmusokat futtatni rajtuk, csak az adatforgalmat kell majd fizetni – de legalább nincs szükség arra, hogy otthon órákig-napokig számoljunk valamit. Erre a koncepcióra próbál hajazni a SensorHUB is.

Ilyen téren már most is vannak demók, amik nyilvánosan elérhetőek: Magyarországon például az ERTI-vel, az Erdészeti Tudományos Intézettel van kapcsolatunk, és az ő erdőikben kihelyezett szenzorok adatait gyűjti egy SensorHUB rendszer. De a SOLSUN projekt is ehhez hasonló, ami a lámpatestekbe szerelt szenzorok segítségével méri a forgalmat, károsanyag-koncentrációt, és minden egyebet, ami egy okos város koncepcióba beilleszthető. Angliában egy városban már léteznek is ehhez kihelyezett mérőegységek, jövőbeli tervünk pedig a budapesti Fehérvári úton is létrehozni hasonló szenzorokat.

– Mit tudsz tanácsolni azoknak, akik most akarnának bekapcsolódni a kutatás világába – akár azért, mert eddig nem tették, akár azért, mert első- és másodévesként még csak most lesz rá lehetőségük?

– Nekem is az volt a legnehezebb, hogy első év után hogyan kezdjek bele a dologba: középsuliban az ember még általában egy 30-35 fős osztályba jár, és az iskoláknak a létszáma 200-600 közt váltakozik, így viszonylag egyszerű kitűnni. Ott még vannak tanárok és osztályfőnökök is, akik ismerik az illetőt. Aztán bekerül az egyetemre. Itt a VIK-en még jó a helyzet, mert vannak a tankörök, amik segítik az átmenetet, de még így is éles a váltás. Ha nem foglalkozik a tankörrel, és csak simán sodródik, akkor nehéz dolga van az embernek. De ezek nélkül is, az 1100-nál is több felvett hallgató közül nehéz kitűnni vagy elhelyezkedni a közösségben.

Első évem után én is azért nem tudtam Köztársasági Ösztöndíjra pályázni, mert még a beilleszkedésem zajlott. A tankörön kívül nincs senki és semmi, ami támogatást nyújtana ebben, hisz elsőévesen még senki sem szokott tanszékek felé elköteleződni.

Az én időmben még nem volt IMSc program, ami pedig pont ilyen szempontból egy nagyon jó rendszer. Itt ugyanis egy mentor is van a hallgatóhoz rendelve, aki szakmai szempontból is segíti a gólyákat, és még egy plusz kötődési lehetőséget ad. Ilyenkor gyakran már első évben is meg lehet találni a publikációk és kutatások felé vezető utat.

Nekem azonban valahogy el kellett indulni, és ehhez azt tartom utólag a legfontosabbnak, hogy el kell köteleződni egyrészt egy tanszék, másrészt egy kutatási téma felé. Ez ijesztő lehet sokaknak, hisz a kutatás úgy hangzik, mint valami extra időbefektetés. A kutatási témából egyszer azonban témalabor, önlabtéma, szakdolgozat és diploma is lesz – minden befektetett energia megtérül. Persze eközben lehet témát is váltani, nem baj, ha elsőre olyan mellett tettük le a voksunk, amiről kiderült, hogy mégse érdekel annyira, de a lényeg, hogy mindig legyen valamilyen téma, amiben az ember elmélyül, tud belőle konferenciára, TDK-ra menni. Így egyrészről a szakmaisága is nő, másrészt pedig lehetősége nyílik különböző ösztöndíjakra való pályázáshoz.

Ezt minél előbb el kell kezdeni, és ez szerintem nincs elég jól sulykolva. Most már 3 félévre bővült a BSc specializáció, és megjelent a témalabor, ami szerintem nagyon jó ilyen szempontból. De az is fontos, hogy a specializációválasztás és a bejutás a specializációra két külön dolog. El kell érni bizonyos átlagokat, amikért dolgozni kell, mert ha nem oda kerül valaki, és nem azzal tud foglalkozni, amivel szeretne, akkor nehezebb lesz nagyot alkotni egy témában. Emellett pedig tanszéket, témát és konzulenst is kell válasszunk, és utána indulhat csak a kutatás. Én úgy gondolom, azon kívül, hogy ez az egyetem részéről is egy kedvelt dolog, titkon azért minden hallgatóban van igény egy komoly egyetemi pályafutásra.

Szerintem ezt minél hamarabb kellene elkezdeni, de természetesen sosem késő. Igazából az én VIK-es pályafutásom (előtte főleg GTK-s tanárokkal együtt végeztem kutatást) is az önálló laborommal kezdődött a hatodik félévben – ráadásul úgy, hogy még csúsztam is előtte egy fél évet. Tehát afelől biztos lehet mindenki, hogy még nem maradt le a lehetőségről.