Rétfalvi Tamás, Lizák Richárd és Ujvári Bálint még szeptemberben vettek részt a Szolnokon megrendezett European Open Szolnok Cup kyokushin karate versenyen, ahol bebizonyították, hogy a VIK-es hallgatók nem csak a programozásban állják meg a helyüket. Tamásnak és Bálintnak 85 kg alatti kategóriában a 2. és 3., míg Richárdnak 85 kg feletti kategóriában a 2. helyet sikerült megszereznie. Ilyen eredmények mellett pedig úgy gondoltuk, ti is megismerhetnétek őket, akik a megszokottól eltérő módon próbálják egyetemünk hírnevét öregbíteni.

– Mit tudtok mesélni a kyokushin karatéről? A legtöbben általában nem tudják megkülönböztetni a keleti küzdősportokat, azzal pedig végképp nincsenek tisztában, hogy a karate vállfajai miben különböznek egymástól. El tudjátok mondani, hogy mit is csináltok ti, és mi az, amiben különböztök a többiektől?

– Közösen: A karate egy japán harcművészet, de ennek is több vállfaja létezik. A miénk, a Kyokushin karate egy viszonylag fiatal ágazat, valamikor az 50-es években dolgozta ki Sosai Masutatsu Oyama. Az edzések három alappillére a kihon, a kata és a küzdelem gyakorlása. Ebből a kihon gyakorlatok során a technikák kivitelezését fejlesztjük különböző állásokban, kombinációkban, a kata pedig egy elképzelt ellenfél elleni küzdelem, melyben a kihon egyes részei vannak összefoglalva.

A küzdelem a full contact szabályrendszeren alapszik (ez az oka, hogy sokan a legerősebb karatének is hívják), ezáltal eltér a legtöbb másik műfajtól. Ennek lényege, hogy a teljes testet teljes erővel lehet támadni, és bár fejre nem lehet ütni, rúgni lehet. Edzéseken, gyakorlás alatt használunk védőfelszereléseket, versenyen viszont csak altestvédőt és fogvédőt lehet használni.

A megfelelő szabályok persze óvják a versenyzőket, de nem ritkák a kiütések, és néha sajnos kisebb sérülések is előfordulnak. Oyama egyik ismertebb mondása is így szól: “A karate gyakorlóharc, és törés nélkül olyan, mint a fa gyümölcs nélkül.”.

– Meséljetek egy kicsit magatokról és arról, hogyan ismerkedtetek meg a karatéval.

– Tamás: Kisvárdáról kerültem fel Budapestre, másodéves villamosmérnök hallgató vagyok. Tanulás mellett szabadidőmben többnyire a karatét űzöm lelkesen. 2005 februárjában vitt le édesapám először a kisvárdai dojóba, azóta pedig töretlenül járom a kyokushin karate útját. Leginkább azért tetszett meg ez a sport, mert már kiskoromban is szerettem birkózni, küzdeni családtagjaimmal.

– Richárd: Lizák Ricsi vagyok, Siófokról származom, és a Schönherz Kollégium vendégszeretetében kezdtem a harmadik tanévemet a villamosmérnöki szakon. Második osztályos korom óta karatézom, és 2013-ban vizsgáztam a fekete öv első szintjére. Első osztályban kellett választani sportot, de az akkori testalkatom miatt az atlétika és futball helyett birkózással kezdtem. Itt az edzéseket már a mostani edzőm, Shihan Kálóczi József vezette, aki nem sokkal később invitált a karatés csapatba, ahol azóta is edzem. Persze ezek mellett is marad szabadidőm, amit a barátaimmal tölthetek, és egy kis játék is belefér néha.

– Bálint: Nagyatádról származom, harmadéves villamosmérnök hallgató vagyok. Imádok sportolni, például röplabdázni is szoktam heti kétszer. 2007-ben kezdtem el a karatét, 12 évesen, előtte 6 évig úsztam. Unokatestvérem ösztönzésének köszönhetően mentem el a legelső edzésemre, és egyből megszerettem a sportot.

– Mennyire tudjátok összeegyeztetni a tanulmányaitokat azzal, hogy közben európai bajnokokká akartok válni? Hogyan és mikor tudtok edzeni?

– Richárd: Szerintem a tanulással teljesen összeegyeztethető az edzés, jó kikapcsolódás. Másfele tereli a gondolatokat, és megtanít küzdeni az élet többi területén is. A siófoki klubomba csak a hétvégeken tudok lejárni, emellett itt, Budapesten is végzek edzéseket, amelyek menetét egyeztetjük az edzőmmel.

– Bálint: Szerintem viszont sajnos nem egyszerű összeegyeztetni a tanulással ezeket a plusz elfoglaltságokat, hiszen amikor heti 3-4-szer is edzünk, akkor nem sok idő marad az egyetemre. De az is igaz, hogy valószínűleg pont a karate miatt sikerült eddig eljutnom a tanulmányaimmal, megtanultam kitartónak lenni. Mindig van ideje az embernek arra, amit szeret, csak meg kell találni a módot rá. Az egyesület, ahol kezdtem, elég messze van, így kerestem egy budapesti karate egyesületet, ahol tudok edzeni. Az a szerencse ért, hogy az edzőm is nagyatádi és már ismertük egymást, így könnyebb volt beilleszkednem.

– Ismertétek egymást a többi VIK-es versenyzővel a verseny előtt is, vagy csak most találkoztatok?

– Tamás: Ricsivel és Bálinttal évek óta ismerjük egymást. Úgy gondolom, hogy ők még hamarabb is kezdtek versenyezni, mint én. Ricsivel egyszer verekedtem egy súlycsoportban, Bálinttal többször is összesorsoltak már versenyeken. Természetesen barátok vagyunk, de ha egymással kell megküzdenünk, akkor mindig megtesszük a lehető legtöbbet a siker érdekében.

– Meséljetek röviden a versenyről. Hol volt, hogy zajlott és ti hogyan éltétek meg?

– Közösen: A szolnoki Kyokushin versenyeknek nagy hagyománya van. Itt él Shihan Furkó Kálmán, akinek a nevét az idősebbek minden bizonnyal hallhatták már: ő honosította meg Magyarországon ezt a karate stílust. Kis szünet után a tavalyi évben élesztette újra otthoni versenyének hagyományát, meghívására idén is 9 ország képviseltette magát, főként a hagyományosan erős, kelet-európai országok közül.

– Tamás: Az első küzdelmemet a szokásos stresszes állapotomban vártam: magyar ellenfelemet már korábban is láthattam élőben, hiszen bemérkőző bunyóban vívta ki a lehetőséget, hogy ellenem folytassa menetelését. Hosszabbításban bíróival sikerült ellene nyernem. Az elődöntőben ukrán ellenfelemet vertem ipponnal egy combrúgás eredményeként idő előtt, a döntőben viszont sajnos egy fejrúgás következtében  wazarival kikaptam lengyel klasszis ellenfelemtől, így ezüstéremmel zártam a diadalt. Nagyon örülök a sikeremnek, hiszen egész nyáron erre készültem, hogy a szezonkezdet jól sikerüljön, és nagy motivációval folytathassam a versenyzést az ősz hátralévő részében.

– Richárd: A hosszú nyári szünet után ez volt az első versenyem. Sokat tudtam otthon készülni rá, nagy magabiztossággal érkeztem, úgy érzem, sikerült odatennem magam. A meccsek alatt higgadt tudtam maradni, az első meccsem KO-val végződött, a következő kettőben is pontot szereztem. A döntőre már kicsit fáradtabb voltam, nem egészen sikerült megcsinálnom, amiket kigondoltam, így sajnos két hosszabbítás után bírói döntéssel a 2. pozíciót sikerült megszereznem.

– Bálint: Nekem harmadik helyezést sikerült elérnem a 85 kg alatti kategóriában. Jól éreztem magam, remek alkalom volt egy jót bunyózni.

– Jövőre újra örülhetünk majd az eredményeiteknek?

– Richárd: Szerintem mindannyian elmondhatjuk, hogy összességében jól éreztük magunkat, és terveink szerint mindenképp indulni fogunk jövőre is. Nekem most az elsődleges célom az, hogy a novemberi U22-es Európa Bajnokságon, Bulgáriában jól szerepeljek. A jövő évi programban a Magyar Bajnokság és a felnőtt EB a legfontosabbak, de Szolnokon is mindig erős, EB színvonalú verseny szokott alakulni, így természetesen ez mindhármunk versenyprogramjában szerepel. Köszönjük a BME-nek és a VIK-nek, hogy sportösztöndíjjal támogatják a felkészülésünket, és remélem, jövőre is hasonlóan szép eredményekről számolhatunk be majd nektek.