Alakjától nehéz elvonatkoztatni, hiszen mindenki találkozik vele reggelente, mégis nehéz észrevenni, mivel csak hallgatagon áll. Ennek ellenére mindent lát. Ki lehet vajon ez a misztikus figura? Interjúnk során egy teljesen új szemszögből ismertük meg a schönherzes életet, és megtudtuk, hogy milyenek a mérnökök egy kívülálló szemével, aki mégis köztük él. Következzék interjúnk nem mással, mint a Schönherz Előtti Tűzcsappal, akivel a Qpa első napjának reggelén beszélgettünk.
Impulzus: – Hogy ityeg a fityeg?
Tűzcsap: – Kellemesen hűvös idő van, és az eső is esik. Egész nyáron feszülten álltam itt, hisz a száraz időben könnyen kigyulladhatnak a dolgok, de most végre eltölthetek egy kis időt nyugodtan elmélkedve.
I.: – A szeptember végével újra itt van a Schönherz Qpa, és Olvasóink leginkább talán arra kíváncsiak, köti-e Önt ehhez az eseményhez valami kedves emlék?
T.: – Van egy csapat, akivel kicsit nehézkesen indult a kapcsolatunk, mivel ellopták egy TTNY-es testvérem nevét, és kicsit nehezen toleráltuk, hogy a neveletlen viselkedésükkel szégyent hoztak a Tűzcsap névre. Szerencsére két becsületsértési per után megváltoztatták Uzcsápra a nevüket, és sikerült összebarátkoznunk. Én beismertem, hogy a fiatal és zabolázatlan lelküknek lehet, hogy szüksége van erre az annuális, illuminált parádéra, ők pedig végül elhitték, hogy bár egyenes vagyok, mint egy karó, mégsem vagyok annyira karót nyelt. Még azt is megengedem nekik néha, hogy viccesen felöltöztessenek, de abból nem engedek, hogy csak vizet iszok, alkoholt nem. Családi örökség.
I.: – Nagyon-nagyon felelősségteljes és komoly személyiségnek tűnik. Általánosságban hogyan érzi magát ebben a közösségben?
T.: – Leginkább szórakoztatónak találom a schönherzeseket. Egyszer valaki azt mondta rájuk, hogy olyan “buzisak”. Félre ne értsen, egyáltalán nem arra utalt, hogy homoszexuálisak lennének, ez mindenkinek a magánügye, teljesen átvitt értelemben használta a szót. Ő a “buzis” alatt azt értette, hogy excentrikusak, és valamiért különleges vágyat éreznek, hogy értelmetlen dolgokat csináljanak és furák legyenek, szerintem némileg polgárpukkasztóak. Amit nem szeretek, hogy néha unalmasak és bosszantóan depresszívek. Amikor például az éjszaka közepén lejönnek a lépcsőre verekedni valami nevetséges hiszti miatt, vagy hajnalban panaszkodnak a tanulmányaikról meg a kötelességeikről, akkor nehéz tolerálni és hallgatni őket. Mi Tűzcsapok mindig fontosnak tartottuk, hogy az embernek legyenek céljai, mellé pedig felelősségérzete és tartása is. Emellett nem vetjük meg az excentrikusságot, nézzen csak ránk: ezekkel a piros-fehér csíkokkal mennyire felvágunk már a többiek előtt?
Szívesen folytattuk volna még beszélgetésünket a Bölcs Öreggel, hisz annyi mindenről tudna még mesélni nekünk, egyetemistáknak, de az ő korában már bizony megerőltető minden hosszabb feladat. Annyit azonban még elmondott, hogy ha vannak hozzá kérdéseitek, bármikor kereshetitek őt velük. Addig pedig nézzétek meg az interjún készült galériánkat!