Interjú dr. Héder Mihállyal

Dr. Héder Mihály 2009-ben diplomázott a BME-n mérnök-informatikusként, doktori címét pedig 2014-ben szerezte meg a BME Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskolájában. Disszertációja az Emergencia és hallgatólagos tudás a gépekben címet viseli. Arról kérdeztük, hogy egyetemi adjunktusként mi a kutatási területe, hogy mérnöki diplomával miért döntött úgy, hogy kutatását egy filozófia tudományokkal foglalkozó doktori iskolában folytatja, továbbá miért érzi fontosnak, hogy mérnökként is foglalkozzunk filozófiai kérdésekkel.

Honnan jött az ötlet, hogy kutatásodat mérnökként a Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskolában vidd tovább?

A diplomamunkám témája a gépi tanulás volt, pontosabban egy gépi szövegmegértési projektet foglalt magában. Azért döntöttem a Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskola mellett, mert rájöttem, hogy az eszköztár, ami az informatikában rendelkezésre áll, nem elegendő az általam vizsgált probléma kezelésére. A munkahelyemen is javasolták ezt a doktori iskolát, és az is nagyon tetszett, hogy tömbösítve voltak a doktori órák, így megtarthattam a részmunkaidős állásomat.

Hogyan kapcsolódott a diplomamunkád témája a doktori iskola kutatási témájához? Nem volt nagy ugrás a két tudományterület közötti váltás?

A doktori iskola témakiírásai közül A számítógép ismeretelmélete címűt jelöltem meg, ami a humán tudományos és elméleti oldalát jelentette a diplomamunkám témájának. Nem gondolom, hogy a filozófiai tudományokkal foglalkozó doktori iskola megakadályozna bárkit abban, hogy az eredeti mérnöki pályáján folytassa a kutatását. Az én élményem az, hogy a két terület szinergikus. Jelenleg is tervezőként és fejlesztőként dolgozom néhány szoftveres projektben, és érzem, hogy bizonyos problémákat jobban értek bölcsész szemszögből, más problémák esetében pedig egyenesen vak lennék a filozófia eszköztára nélkül.

Miért lehet érdekes a mérnököknek filozófiai kérdésekkel foglalkozni?

A mérnöki tudományok és a filozófia nagyon közel állnak egymáshoz. Általában a mérnökök azt gondolják, hogy ezek a témakörök nem érintik a szakmájukat, pedig ez nem igaz. Gondoljunk csak bele, hogy a műszaki pályán sok esetben elég nagy bizonytalansági faktor mellett dolgoznak. Például ott van a mérnöki tervezés, aminek az elmélete a legtöbb területen még gyerekcipőben jár. Továbbá alkotnak, tehát kreatívnak kell lenniük, és ezt támogathatja a humán tudomány. És végül olyan etikai dilemmákkal találják szembe magukat, amelyekre a válasz nem adható meg tisztán mérnöki elvek alapján – sőt, már a problémák felismeréséhez is valami több kell.

Mit gondolsz, ennek jelenleg megvan a helye a mérnökök oktatásában?

A lehetőségük most is megvan, hiszen rendelkezésre áll egy jó tananyag portfólió, amit fel tudnak használni. Emellett azonban elengedhetetlen az affinitás, a befogadókészség. Nem tartom célravezetőnek, hogy a mérnököket még több kurzussal terheljük, de meg kell adni az esélyt, hogy pár kreditet a hasonló kérdéskörrel foglalkozó órákra fordítsanak. Ez a legfontosabb.

Egyetemi hallgatóknak is tartasz kurzusokat, ezekből az egyik a Technológia és Társadalom. Mesélnél erről a kurzusról?

A Technológia és Társadalom kurzust a Filozófia és Tudománytörténet Tanszéken hirdetjük meg. Olyan témákat tanulmányozunk, hogy a technológia fejlődése és a társadalom között milyen kapcsolat van, de nemcsak a társadalom egészére nézve, hanem a mérnökök tevékenységére is. Továbbá olyan technológiával kapcsolatos problémákat vizsgálunk, amelyek egyben bonyolult társadalmi kérdéseket is felvetnek. Az órákon gyakran merülnek fel nehéz döntési dilemmák és kerülnek szóba gondolatkísérletek. Ezzel olyan szituációba próbáljuk helyezni a hallgatókat, amelyeket relevánsnak éreznek, például egy nagyon költséges, ezért kvázi-visszafordíthatatlan technológiai döntés meghozása, amely több generáció életét határozhatja meg. Ilyen köntösben már nagyon könnyen felismerik a filozófiai problémákat.

Hogyan képzeljünk el egy nehéz döntési dilemmát vagy egy gondolatkísérletet?

Képzeld el, hogy lehetőséged adódik átültetni az elmédet egy számítógépbe, ami szimulálja az agyadat! A csavar az, hogy harmincéves korodig teheted meg, és az eredeti tested megsemmisül, viszont az agyszimulátor akár évezredekig is karbantartható. A kérdés az, hogy élnél-e a lehetőséggel. A hallgatókat azzal próbáljuk bevonni az órába, hogy érveljenek az álláspontok mellett. A gondolatkísérletek egy másik típusa azzal foglalkozik, hogy a technológiai fejlődés különféle konkrét, órán tárgyalt technológiák esetén visszafordítható-e – ezekből nagyon sokat lehet tanulni arról, hogy a társadalom milyen mértékben van a technológiára utalva.

Milyen kérdésekkel foglalkozik a technikafilozófia, amit 2015 szeptemberétől a Tudományfilozófia és Tudománytörténet doktorandusz hallgatóinak oktatsz?

Nagyjából ugyanolyan témákkal foglalkozunk, persze sokkal magasabb szinten, mint a Technológia és Társadalom nevű kurzus keretében, azaz a technológiához kapcsolódó, abból eredő, de azon túlmutató kérdésekkel. Mivel a doktori képzés kurzusa egy haladó szintű kiscsoportos szeminárium, így minden évben maguk a doktorandusz hallgatók érdeklődési köre határozza meg a tananyagot.

A kutatási területed a mesterséges intelligencia filozófiája. Emellett mivel foglalkozol jelenleg?

Igen, az egyik kutatási témám a mesterséges intelligencia filozófiája, ami a disszertációm témája is volt. A mesterséges intelligencia több szempontból is nagyon hálás kutatási terület. Először is mindenkit érdekel, így izgalmas előadásokat lehet tartani, könnyen kommunikálható. Továbbá azért is hálás, mert folyton születnek újabb eredmények, amik fenntartják a téma aktualitását. A kutatási területemnek ezt a részét igyekszem kitágítani az általános mérnöki tervezés elméletére, ami magában foglalja a mesterséges intelligenciát. A mérnöki tervezés elmélete kiterjed olyan kérdésekre, hogy milyen egy mérnöki alkotási folyamat, van-e mérnöki alapkutatás és mit jelent ez, mi a különbség természettudomány és műszaki tudomány között.

Egy utolsó kérdés: átveszik egyhamar a robotok az irányítást?

Nem. Nem gondolom, hogy ez a közeljövőben, azaz a következő évtizedekben bekövetkezne, mármint olyan értelemben, ahogy a Terminátorban látjuk.  Gazdaságilag vagy a mindennapi élet szempontjából természetesen fontossá válnak, de ez nem azt jelenti, hogy a robotok átveszik az irányítást.

Ha mérnökként azon gondolkozol, hogy kutatásod doktori szinten folytatnád, fontold meg a BME Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskoláját! A Doktori Iskolának a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Filozófia és Tudománytörténet Tanszéke ad otthont. A Doktori Iskola és a Tanszék interdiszciplináris kutatómunkát folytat a mérnöki, természet-, társadalom- és bölcsészettudományos területeken végzett oktatói és kutatói gárdának köszönhetően. További információkat a képzésről itt találsz. Amennyiben érdekelnek a téma kérdései, várunk a Tanszék kurzusain az őszi félévtől. Addig is látogass el a Tanszék Facebook oldalára és blogjára!