„Nem tudták mit cselekszenek. Félek az lesz az emberiség sírkövére írva.”

-Michael Crichton

Mikor mondhatjuk azt egy emberről, hogy halott? Meghatározható másodpercre pontosan a halálának pillanata? Egyáltalán, mi van a halál után? Ha már itt tartunk: milyen lehet halhatatlannak lenni?

Nem találkoztam még emberrel, aki nem gondolkodott volna el legalább egy kicsit ezeken a kérdéseken. A válaszokat máig nem tudjuk: az emberiség születése óta csak találgatások mennek. Tulajdonképpen a legtöbb vallás is valahol ezen alapszik: a földi élet alatt véghez vitt cselekedeteinkől függően, más és más dolog történhet velünk halálunk pillanata után. Halálunk pillanata…  Mikor halunk meg pontosan? Erre konkrét választ az orvostudomány se tud nekünk adni. Csak egy jó közelítést. “A szakértők a holttest hőmérséklete, a hullamerevség alapján próbálnak következtetni a halál időpontjára.” –  írják a http://www.webbeteg.hu weboldalon. Mit tehet az, aki nem éri be ennyivel? Kutasson, mérjen, és fedezzen fel!

Itt kezdődik el a történetünk is, Robert J. Sawyer 1995-ben íródott, Lélekhullám (The Terminal Experiment) című regénye. Peter Hobson egy kiskori traumája óta megszállottan próbálja kideríteni, hogy mi az a pontos időpont, amikor kimondhatjuk egy emberről, hogy eltávozott az élők sorából. Kísérletei során feltehetőleg meg is találja rá a választ, azonban felfedez mást is, amire nem számított. Valószínűleg mindenki hallott olyan legendákról, miszerint a halál beálltakor az emberi test 21 grammot veszít a tömegéből. Sokféle spekuláció létezik ennek a magyarázatára, a könyv ezt egy „lélekhullámnak” nevezett jelenséggel magyarázza. Ekkor viszont újabb kérdések merülnek fel. Hova távozik pontosan ez az energia? Mi történik vele? Tényleg létezik az embernek egy halhatatlan része, amely a testtől függetlenül örökké képes élni? Egyáltalán, hogyan állhat neki az ember mindezt kutatni?

Peter és egyik legjobb barátja úgy próbálják kideríteni a fenti kérdésekre a választ, hogy a főhős tudatáról teljes másolatot készítenek három példányban, és némi módosítás után számítógépen keresztül figyelik tovább őket, azon keresztül kommunikálnak is velük. Az egyik példányban azokat az idegszálakat kapcsolják ki, amelyek a haláltól való félelmet okozzák. A másikban azokat, amelyek mindenféle földi szükségletekért felelősek, mint például táplálkozás, alvás, szexuális vágyak, stb. A harmadik csak biztonsági másolat, benne nem módosítottak semmit. Egy darabig minden rendben is megy, azonban most jelentkezzen az, aki azt hitte, semmi csavar nem lesz benne! Na ugye, hogy senki.

Peter élete ugyanis egyáltalán nem boldog és idilli. Megvannak a saját problémái, magánéleti szinten is. Ez persze a másolatokra is kihatással van. Nemsokára olyan gyilkosság-sorozat kezdődik el, amellyel egyértelműen összefüggésbe hozhatóak a másolatok is, ezt az író már a fülszövegben se tagadja le előttünk. De ha tényleg a másolatok tették, akkor vajon melyikük? Vagy többen is felelősek érte? Egyáltalán, hogyan? De legfőképpen, miért?

Noha az egyik kedvenc könyvemmé vált a Lélekhullám, azt el kell ismernem, hogy a könyv erőssége nem feltétlenül a történetben rejlik. Személy szerint magával a főhőssel nehezen tudtam azonosulni, hiába tartom magamat egyébként egy meglehetősen empatikus személynek. Cselekmény szinten fordulatos, néhol még nem is kiszámítható (amiért plusz pont Sawyernek!), de érződik, hogy nem  erre helyezte  az író a hangsúlyt. Mégis teljes mértékig magával ragadott a könyv: rengeteg kérdést felvet, gondolkodásra késztet. Némely kérdést az író maga is megválaszol, némelyeket nyitva hagy nekünk, de mindkettő egyaránt jó vitaindító. Noha a könyvet már lassan 21 éve megírták, a kérdések, amiket felvet, nagyjából ma is aktuálisak még, az viszont meglehetősen érződik rajta, hogy annó ’95-ben lévő jövőképet tárják elénk, így ne lepődjünk meg, ha pár gigabyte fog hatalmas adatmennyiségnek számítani a karaktereink számára.

Mindenképp ajánlom ezt a könyvet (elsősorban eredeti nyelven) bárkinek, aki szeret ilyen jellegű kérdéseken elgondolkodni, illetve a krimi és a sci-fi világa egyaránt közel áll hozzá.

Niki