Emlékszem, amikor gólya voltam, akkor az egyik ismétlődő poén, ami a legváratlanabb időpontokban tűnt fel, a humán tudományokon való kreatív gúnyolódás volt. Azóta felnőttünk, és lehet elismerjük, hogy más tudományágaknak is meglehet a létjogosultsága. Vagy nem. Ezért korántsem reprezentatív közvélemény-kutatást tartottam, hogy a jövő műszaki értelmisége egy szintaktikai hibás kódot, vagy egy formailag tökéletes verset értékelne többre.

– Szerinted a villanykarosok egy szintaktikai hibás programkódot vagy egy formailag tökéletes verset értékelnének többre?

– Szerintem egyiket se értékeli az átlag VIK-es.

Nyilván nem egy súlycsoportban versenyzik a két fogalom, hiszen a szintaktikai hibás kód nem jelent igazi értéket, míg a formailag tökéletes vers a saját kategóriájában igenis képvisel valamit. Mégis az összehasonlítás célja, hogy alapvetően hozzáadott értéket nem képviselő dolgot becsülünk-e többre, amihez mégis kötődünk, amihez van kapcsolatunk, vagy képesek vagyunk elismerni olyan létező dolgokat, amit talán zsigerből megvetünk.

– Az attól függ, hogy tanulságosabb-e a hibás kód, mint amilyen szórakoztató a vers.

Ez az egyik legtöbbet jelentő válasz, amit kaptam a kérdésre, az igazi műszaki értelmiség hangja. Mérnökként tudja, hogy mindennek a megfelelő kontextusban lesz valóban értékelhető jelentése. Képes a hibás kód fogalmát értelmezni, és mérnökünk rögtön egyben fel is használná azt munkája céljaira. Ellenben a verset szubjektíven értékeli, hogy képes lenne-e szórakoztatni, válaszában nyoma sincs az ellenérzéseknek egy távolabbi és idegen területtel szemben. Azt hiszem erre az emberre van szüksége a modern iparnak!

Nagyon sok egysoros válasz érkezett a kérdésre: – Lol. – Igen. – Programkód. – Egyiket sem. – Pls.

Igazából teljesen elfogadható álláspont ez is, hogy nem kívánunk élni a választás lehetőségeivel és szívesebben koncentrálunk az előttünk lévő megoldandó problémákra. Ez a szemlélet is kiválóan kamatoztatható, hiszen mindig szükség van olyan emberekre, akik képesek elmerülni a gyakorlatias problémák megoldásában, nem kizökkentve magukat a nagyobb kép sokszor zavaró részleteivel.

Mások pont az ellenkező oldalról közelítették meg válaszukkal a témát: – Legyen inkább a vers. Hátha valaki egy kis kultúrára vágyik. – A kettő keverékét. Tök jó lenne úgy kialakítani mondjuk egy cpp kódot, hogy vers legyen belőle.

Mások felismerik és támogatják az irodalom létét, elismerik annak jótékony hatásait, sőt látják az előnyeit az interdiszciplináris lehetőségeknek is. Ezek lesznek azok az emberek, azt hiszem, akik képesek lesznek a jövőben az informatika vívmányait beépíteni szervesen a társadalom többé eleme közé, hiszen a részleteken túl látják a technológia emberi arcát, és hitelesen képesen képviselni azt, hogy a tudomány hideg elemeinek is megvan a célja és szerepe az emberi életben.

Ezzel szembeni pólus, amelyik teljesen ellenáll a költészetnek, de azt érvekkel teszi. Szintén védhető álláspont, ha valaki személyesen mond le a költészetről, de azt nem veszi objektív szempontból támadás alá:

– Kód. Én nagyon nem szeretem a verseket. Számomra az irodalmi műfajok legalja. A vers semmilyen szépséget sem ad számomra. Akkor inkább valami hibás, aminek van értéke, mint egy tökéletesen értéktelen dolog.