gondolkozom rajta hogy vegyek egy windows phonet
de valahogy kötődök ehhez a készülékhez
hujuj, inkább a halál
biztos ismerős az érzés, amikor annyira megérted a készüléked, annyira természetesen megy már köztetek a kommunikáció
hogy nehéz lemondanod róla
de közben valahogy tudod, hogy haladnod kell előre
már nem működik úgy, mint régen
te is más lettél, ő is: lassan elkopnak az USB csatlakozói
neked az a telefon olyan, mint egy barátnő
tönkremegy rajta a jack dugó
feltéve ha egy barátnőt leadsz a T-nél, és bezúzzák
Jó, ez a portos dolog kicsit már furcsa
de kapsz egy jobbat, szoval…
igen, de az nem ugyanaz
valahogy azt kívánom, bárcsak ne változtam volna meg
én így is boldog vagyok, nem akarom elengedni
lehet a másikat is megszeretem, de először idegen lesz
újra össze kell szoknunk majd, és rengeteg időnek kell eltelnie, amíg újra létrejön az az összeszokottság, ami most még megvan a Symbianommal
és tudom, előre kellene haladnom, de nem akarom elengedni, fontos nekem
(hmm, ez elmenne egy cikkbe
az lesz a címe: Így váltam meg a Symbianomtól )
de amúgy lehet eljön az a pillanat, amikor váltok, de tudod, az a pillanat majd megtalál engem, és még nem biztos, hogy készenállok rá
lesz egy pillanat, amikor a telefon azt mondja:
itt az ideje, hogy elhagyj, nekem is elég volt, szép volt az az az idő, amit együtt töltöttünk, de vége
és akkor nem marad más hátra, mint beletörődni, pl. ha tönkremegy az akkumulátora
és akkor, azt hiszem, akkor szeretem legjobban, ha képes vagyok túllépni, és azzá az emberré válni, aki büszkén emlékszik vissza az együtt töltött időre