E hónap idusán volt egy hosszabb rendezvény sorozat a Házban, mely talán nem kapott elég figyelmet és az egész hetes “fesztivált” végül egy véndiákok és ifjú “titánok” összeröffenéseként megálmodott kollégiumi találkozó zárta.

Ez utóbbiról szeretnék most röviden beszámolni, hátha legközelebb még több fiatal találja fontosnak, hogy egy kicsit foglalkozzon a már nagy múltú közösségünkkel és találkozzon korábban itt élő emberekkel, akik olyannyira élvezték életük Schönherzben töltött szakaszát, hogy szívesen visszajárnak erre emlékezni, nosztalgiázni, illetve megtekinteni mi változott mióta elmentek tőlünk.

Idén is több volt a véndiák, mint a jelenleg is egyetemi padokat koptató kollega, s nehéz eldönteni, hogy ez most egy olyan dolog, aminek örülni kell vagy sem.

A magam részéről úgy vélem, hogy aki eljött biztosan jól érezte magát. Sőt, azok számára, akik itt voltak az immár 4 éve évről-évre megrendezett találkozók valamelyikén, azok számára egy sokkal Schönherz közösség központúbb rendezvény nyújthatott élményt, hiszen sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak az idősebb körök és volt lehetőség megmutatni vagy ütköztetni a “régen minden jobb volt” és “most is nagyon jó” véleményeket és érveket.

A már szokásosan megrendezett és méltatlanul kevés figyelmet kapó kerekasztal beszélgetés témája idén a jövő közlekedése, az okosházak és a már emlegetett “körök akkor és most” volt.
Sajnos csak a legutóbbit volt alkalmam meghallgatni, de figyelembe véve azt a tényt, hogy az előbbi két témához a lehető legjobban hozzáértő kollegákat sikerült egy asztalhoz ültetni, sajnálom, hogy kimaradtam belőle. Iparban dolgozó villanyosok beszélgettek a következő trendekről.

Kevés lehetőség van mostanában, hogy a szakmai trendekre figyeljünk, hiszen holnap labor/beugró/zárthelyi/beadandó és különben is olyan szakmát tanulunk, amelyhez az oktatás sokszor képtelen lépést tartani a trendekkel. Hogy csak a legkézenfekvőbb példával álljak elő a középsuliban még a DVD filmeket néztük zsákszámra, most meg 3-4 kattintással elérhető HD gyönyört teszünk full screenre a már istentudja mióta szélesvásznú monitoron, basszus de rég volt már az 1024*768.

Visszatérve a találkozóhoz: a kerekasztal beszélgetések után minden résztvevő lehúzhatta a részvételért járó ingyen pálinkáját és hivatalosan is kezdetét vehette az éjszakába nyúló “sziaderégenláttalakbeszélgessünkhetvenpercet”. Ezzel együtt körutak szerveződtek a kollégiumba, ahol a résztvevők megnézhették milyen ma a stúdió, a szerverterem vagy akár a WC. Jobban belegondolva az előző felsorolásból kettőt nem szokott csak úgy mindenki megnézni, durva statisztikát lehetne abból készíteni, hogy a mostani kollégisták hányada tette már be egyszer is a lábát a szerverterembe, vagy nézte meg honnan jön az internet, ami ugye ma már majdnem értékesebb, mint a víz.

A körutak és a hosszas beszélgetések mellett az első emeleti nagyteremben lehetőség nyílt egy kibővített “akkor és most”-ra,  külön asztalnál várták az ifjak a véneket a következő körökből: SPOT, Schönherz Elektronikai Műhely, Vár Klub / Mad World, Budavári Schönherz Stúdió, Kollégiumi Számítástechnikai Kör Reszort, és a KB-KKB, illetve mi magunk is kiültünk jó néhány bekötött archív újsággal, hogy mindenki felidézhesse miről írtunk, akkor, amikor ő gyakorolta az orális “gyönyört” az egyetemen.

Az egészre fűszerként került a két szinten nyitva tartó italpult, az egy nappal korábban is nyitó Kakas, illetve a földszinti nagyteremben létrejött zenés-táncos műsorok.

Jómagam a “beszélgessünkhetvenpercet” híve vagyok, így egész este/éjszaka/hajnalban beszélgettem, a Schönherz Iskolaszövetkezet pálinkáinak köszönhetően pedig végig fent tudtam tartani egy fajta kellemes szédültséget.

Egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem, sőt jövőre sem hagyom ki. Gyere el te is, aztán igyunk meg egy sört és beszélgessünk hetven percet!

A fotókért megannyi buksisimi illeti a SPOT lelkes fotósait, a rendezvényről készült többi fotóért látogass el hozzájuk!