A csodálatos Valentin Bálint nap alkalmából küldenénk minden kedves Olvasónknak ezt a remekművet, melyet egyik (szintén) Olvasónktól kaptunk.
Öt év kemény munkája, hat versszak, könnyek, veríték, zsebkendő és megannyi ÉLMÉNY!

Múzsámhoz

Van egy közmondás én is ismerem.
Nem látni a fától az erdőt! Így dereng.
Erre emlékeztet az én esetem,
Melynek kulcsszava: A SZERELEM!

Keresem az igazit, de egyszerűen nem jő!
Ott áll előttem egy csodálatos fenyő!
Mögötte van az a hatalmas erdő!
És az égen száll megannyi felhő!

Ki az a fenyő? Nem más, mint te!
Szívemnek legeslegdrágább kincse.
Amint meglátlak, elvesztem hitem,
És az égbe kiáltom: Oh! Isten!

Oh! Isten! Micsoda ajándék!
Felélénkít, mint egy kupica kávé.
Mit mondana? Ha meglátná Tádé?
Félek, hogy még valaki rád lép.

Eltipor, eltapos, és nem látnálak többé.
Megölnének, mint disznót a böllér.
Koporsódra nem kerülne födém,
Minden ember odagyűlne köréd!

Siratnának hajnal hasadtáig,
Az én hangom nem halkulna máig.
Vissza–vissza, térnék addig a fáig,
Ahol megkövesedett a hímVeszelyem…

Kelte: 2010. 07. 01. – 2015.01.20.