„Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” Voltaire
2015. január 7. Budapest
Egy átmulatott éjszaka után próbáltam magamhoz térni, és civilizált egyénhez mérten egy zuhany-fogmosás-kávé kombinációval életet leheltem magamba. A kontaktlecsét persze hajnalban is kipiszkálja az ember lánya, így egy hosszabb szemüvegkereső akció után a televízióval nem rendelkezők difolt információmorzsájáért nyúltam – index megnyit.
Charlie Hebdo. Terrortámadás. Allah akbar. Tizenkét halott. Helyszíni videók. Menekülő terroristák.
Azonnal üzenetet írtam egy francia barátomnak: ugye nincs Párizsban? A válaszra várva pörgettem a tudósításokat, a cikkeket, a videókat. Terrortámadás Párizsban. Miben más ez, mint 9/11? Miben más ez, mint a 2004. március 11-i vonatrobbantás Madridban, vagy mint a 2005. július 7-i londoni robbantások?
Ez a terrortámadás célzott volt. Emberek, szabad véleményük, ezzel együtt pedig a sajtószabadság elleni támadás. Nem egy állam vagy rendszer elleni terrorcselekmény. Az áldozatok nem rosszkor voltak rossz helyen, nem véletlen sebesültek. Terroristák lemészároltak egy szerkesztőséget, amiért éltek a szólásszabadság jogával egy demokratikus berendezkedésű államban. Európában.
2015. január 8. Párizs
Éjszakából hajnalba nyúló beszélgetés francia barátokkal. Egyikük sem sérült meg, otthon voltak, felháborodtak, szomorúak, tehetetlenek. Aztán jöttek a friss hírek: újabb lövöldözés, egy ismerőst meglőttek a metróaluljáróban. Senki nem mert kilépni a lakásából, az utcákon állig felfegyverzett katonák masíroztak, harckészültség és pánik uralkodott a felvilágosult gondolkodás bölcsőjében.
Mindeközben a világ hatalmasai sorra ítélték el a terrortámadást, muszlim vezetők szólaltak fel a támadások ellen, minden vallási helyszínen az áldozatokért imátkoztak.
Miért mondták a CNN híradójában, hogy a muszlimok támadták meg Párizst? Miért mondta az egyik vezető reggeli rádiós műsor, hogy az iszlám vallás követői veszélyesek?
2015. január 9. Budapest
Túszejtések Párizsban, kóser boltban és benzinkúton. A terroristák csak a közeli iskolák evakuálását engedték. Még több gyanúsított, utcai harcok, a Charlie Hebdo szerkesztőségében mészárló két terroristát megölték. Fellélegezhetünk?
Magyar politikai vezetők szólaltak fel, ítélték el a terrorcselekményeket, éreztek együtt Franciaország és Párizs veszteségeivel hosszú mondatokon keresztül, hogy aztán egy kurta befejezéssel a sajtószabadságot említsék meg.
Egy barátom úgy vélte, Magyarországon ilyesfajta terrortámadástól nem kell tartanunk – hisz úgysincs szabad sajtó. Lehetséges, hogy a cenzúra megvéd a terroristáktól? Értünk volna? Vagy létezik egy világ, ahol alig egy héttel a szörnyű fekete nap után egymillió példányszámmal jelenik meg a lap, ami nem hagyja magát? Létezik világ, ahol nem bélyegeznek meg a vallásod miatt? Létezik világ, ahol a toll erősebb a kardnál?
“100 korbácsütés, ha nem halsz meg a nevetéstől.”
Kérdésekkel a kérdésekre: Ez a kép (http://img.444.hu/charliehebdo31.jpg) is kikerülhetett volna a cikkhez? Ezzel a képpel is ugyan az lett volna a cikk hatása? Ezzel a képpel is mindenki azonosul? Attól, hogy egy szókimondó (de jelen esetben inkább vallásgyalázó) csoportot támadás ér, egyből azonosulni kell vele?
Nekem az tetszett ebben a cikkben, hogy ez a tragédiáról szól, hogy mi, akik itt vagyunk távolabb Franciaországtól, hogyan éljük meg ezt az eseményt. Nehéz kérdés, amit feltettél. A tragédia miatti együttérzés, ami megvan bennünk. Emiatt mondjuk azt is, hogy ez a válasz, a gyilkosság, a legmélyebben elítélendő. Hogy ezentúl meddig mehet el a sajtószabadság nevében egy médium, az egy nehéz kérdés. Igazából én azzal értek egyet, hogy kimondani bármit ki lehet. Viszont az, hogy mit mondunk ki, ott kell lennie bennünk egyfajta esztétikai érzéknek, hogy átérezzük az mit is jelent valójában. Nagyon sokszor, amikor ezt nincs meg az emberekben, akkor amit alkotnak, az tűrhetetlenné válik mások számára, és megesik, hogy joggal. Ezért nem vagyunk kötelesek egyetérteni ezekkel a grafikákkal, de a tragédia az nem fonódik össze ezzel a gondolattal teljesen.
Erről egy idézet: “Freedom of speech, that noblest of abstractions, can easily coarsen and shrink into freedom of snort. . . . The Catholic Church was quite justified in abhorring the magazine’s irregular lampoons—a cartoon of the previous Pope, for instance, holding a condom over his head as though it were a Communion wafer. What the Vatican did not do, however, was dispatch or inspire a couple of deluded souls to enter the offices of its detractors and assassinate them, and Rome’s condemnation of Wednesday’s events was notably swift and severe. To disagree is not to destroy: that is a pact of understanding, brought to birth by the Enlightenment, to which all sides in this terrible saga, bar the assailants, feel honor-bound to subscribe.” http://www.newyorker.com/culture/cultural-comment/shooting-jesters