Az első Számítógép-architektúrák zárthelyin a névre szóló dolgozatokat az IB028-as teremben felfelé kezdték kiosztani. A hallgatók oszlopokban adogatták felfelé a dolgozatokat, majd a megmaradtakat a legfelső padra tették le. Ekkor valaki berohant a terembe, amíg a felügyelők lenn voltak a táblánál, felkapta a maradék példányokat, és eltűnt velük. Leginkább amiatt aggódtak a zárthelyi megírása alatt, hogy a kikerült feladatsorok megoldásai rögtön felkerülnek az internetre, és a hallgatók külső segítséggel oldhatják végig a példákat. A dolgozatok mind névre szólóak, így vették észre, hogy még egy példány eltűnt. Ugyanekkor, miközben osztották ki a dolgozatokat, valaki kettőt vett el. A Számítógép-architektúrák zárthelyi-dolgozatainál igyekeznek elkerülni, hogy a korábbi feladatsorok kikerüljenek, ami megmagyarázza, hogy miért lehet annyira értékes mások számára. A tárgy előadójával beszélgettünk a feladatlapok eltulajdonításáról, tanulási szokásokról, és a tárgy négy évvel ezelőtti átalakulásáról.

Horváth Gábor tanár úr négy évvel ezelőtt vette át a Számítógép-architektúrák tárgyat. “Elsőként egy olyan tárgyat akartam csinálni, ami nekem is tetszik, reméltem, hogy mások is így lesznek vele. Mivel a karon rengetegen a programozás irányába szeretnének elmenni, ezért az egész témakört igyekeztem ebből az irányból megközelíteni.” A tárggyal kapcsolatban többnyire pozitív visszajelzések érkeznek, többek között köszönhetően a részletes jegyzetnek. Ez ma már egy olyan anyag, ami külön tankönyvként is létezhetne, ennek megfelelően többen a villamosmérnöki képzésen is használják néhány tárgyuk teljesítéséhez. Ennek a jegyzetnek az elkészítése volt az egyik elsődleges szempont a tananyag megfelelő kialakítása mellett. A tárgyból korábban nem volt gyakorlati anyag, amikor felmerült erre az igény, akkor ezek anyaga többnyire egyszerű numerikus példák lettek. A variálhatóságuk véges, így például a cache-szervezéssel kapcsolatos feladatok lehetséges száma nem túl nagy. A számonkérések átalakítása a korábbiakhoz képest másodlagos volt, itt voltak rutintalanságok, amin igyekeztek változtatni az utóbbi időben. Kezdetben kifejtős kérdésekkel történt a számonkérés, ami mindenkinek kényelmetlen volt, és egy zárthelyi során 2400 oldalnyi folyószöveg keletkezett. Emiatt vezették be a tesztes dolgozatokat, amihez kezdetben csupán kevés kérdés állt rendelkezésre.

Az első időszakban a tárgy kiskérdései kikerültek az internetre. Később ezek alapján készült egy hallgatói jegyzet, amiben minden kérdés ki volt dolgozva pár sorban. A jegyzet Horváth Gábor tanár úr véleménye szerint arra elég volt, hogy a negyven százalékot teljesíteni lehessen úgy a tárgyból, hogy a tárgy eredeti 350 oldalas jegyzetét ne kelljen elolvasni hozzá. “Ha valaki el akarja sajátítani az anyagot, akkor ahhoz minden segítséget megkap, és nem fogja meglepetés érni később. Ha valaki csak arra törekszik, kapjon egy aláírást, ami valamikor elvezeti a diplomájához, akkor megpróbálok tenni ellene, hogy ez ne sikerüljön. Ezért nem támogattam, hogy hallgatói adatbázis készüljön a kérdésekből.” A kérdést árnyalja, hogy mi lehet annak az oka, sokan csak a kettessel való átcsúszásra törekednek. “Valószínűleg elég sok dolguk van a hallgatóknak.” Horváth Gábor tanár úr az interjúra egy programozás laborról érkezett, mellyel kapcsolatban említette, sokszor úgy érzi, hogy a diákok megfulladnak a tárgyaikban. Relatíve más felsőoktatási intézményekhez képest lehet nincs sok villanykaros tárgy, de egy olyan tanuló, aki korábban még nem foglalkozott hasonló témákkal, “könnyen túlélő üzemmódba kapcsolhat,” és nem a hosszútávú szakmai karrier lesz a szeme előtt. A tananyagot valahol az átlagra kell belőni, de a hallgatók erősen tagolódnak: mindig megvan az az ötven ember, akik valóban várják az érdekes ismereteket, de mellettük ott vannak azok is, akik valószínűleg rosszul választottak kart, és nem azt kapták, amit vártak, úgy érzik nem képesek annyi energiát belefektetni a munkába, amennyi szükséges lenne.

A tananyag az utóbbi időben stabilizálódott, így a kérdések mennyisége is nőtt. Jelenleg kétszázötven kérdés létezik, ez mintegy egy év alatt íródott meg. Ha kétszer ennyi lesz, akkor lehetséges, hogy a zárthelyik előtt a készülés elősegítése érdekében példafeladatsorok is fognak készülni. Az utóbbi időben már sokkal inkább ráéreztek arra a dolgozatok összeállítói, hogy hogyan lehet kombinálni a feladatokat, egy-két szó megváltoztatásával más eredményeket kihozni. Ezek a példák remélhetőleg segítenek majd gyakorolni, megtudni, hogy mire számíthatnak a hallgatók, de emellett mégis meg kell tanulniuk az anyagot is, mert a példasorok kevesek lesznek egy ketteshez.

 A zárthelyik félév közbeni lopása talán a beugrók miatti félelemnek is köszönhető, viszont a statisztikák alapján egyre inkább elhanyagolható azoknak a száma, akik a beugrón miatt bukják el a dolgozatot. Másrészt bevett szokás az előző évi zárthelyik alapján készülni, és szokatlannak hat, ha valaki változtatni akar ezen, hogy valódibb tudást szerezzenek a tanulók. A tavalyi évben megtekintésen fotózták le a feladatsorokat, amik végül felkerültek a tanulmányi Facebook-csoportokba. Ekkor Horváth Gábor kitette az egyik felelős nevét a honlapjára mintegy figyelmeztetésként, amit később a Hallgatói Képviselet kérésére eltávolított. Ennek ellenére elmondta, hogy a korábbi és a mostani esetben sem akarja semmilyen negatív megkülönböztetésben részesíteni azokat, akik kérdéseket próbálnak kijuttatni. Bár a mostani zárthelyik eltulajdonítójáról semmilyen nyom sincs, de ha tudnák ki volt, akkor az az oktatási dékánhelyettes szankcióira számíthatna csak. A Számítógép-architektúrák előadója nem szeretne egy olyan munkát végezni, ahol büntetnie kell. Inkább foglalkozna azokkal a hallgatókkal, akiket valóban érdekel a tárgya.