Még régebben olvastam, hogy a szerelem ugyanolyan, mint drogozni. Az agynak ugyanaz a része aktiválódik, mint a kokain használatánál. A függőség azonban nem egy kémiai anyag miatt jön létre, hanem az az érzés kísért folyamatosan, hogy milyen nagyszerű lenne egy személy közelében lenni. Egy kiválasztott ember közelében. Ha pedig elmarad a varázslatos társaság, akkor jönnek az elvonási tünetek, amire szerelemként hivatkozunk. Ha megkapjuk, amit akarunk, akkor pedig az agyunk jutalom központja jelez vissza, amire szintén szerelemként hivatkozunk.

Félelmetes, hogy mennyire prózai ez az egész, és félelmetes, hogy mennyire értékesnek hiszik az emberek. Nézőpont kérdése, de biztos vagyok benne, hogy a szerelemnek több függője van, mint a kemény drogoknak. A társadalom pedig szintén helyesli, hogy ilyen módon férjünk hozzá a boldogsághoz. Sőt, szinte igyekszik rákényszeríteni minket, és meg is követeli tőlünk. Egész iparágak épülnek az emberi kötődésre: romantikus filmek, romantikus könyvek, társkeresők, önsegítő weboldalak. Nekem pedig csak annyi jut erről az egészről az eszembe, hogy egyszerűen képtelen vagyok és nem is akarok ennek a képnek megfelelni. Inkább leszek egy életképtelen kocka, hiszen annyi minden sokkal izgalmasabb dolog van a világon, például a neurális hálók. Ettől a reakciótól függetlenül, ami körülbelül egy tizenkét évesének feleltethető meg, amikor botokkal indul háborúba, és feltűnően semmibe veszi a lányokat, az igény megvan minden emberben a szexualitásra, az intimitásra, a kötödésre. Erről szól a pornográfia, meg nem is.

Fogalmam nincs, hogy miért néznek az emberek pornófilmeket. Ugyanúgy magamról se. Talán abból az érzésből jön, hogy nem vagyunk elég jók, és a hipotetikus való világ helyett itt sokkal könnyebb kiélni a vágyainkat. Úgy, ahogy az otthonmaszturbálok tumblr írójának, aki szánalmas versikéket írogat, hátha a szenvedés nemesít. A közvélemény a pornográfiát mindig az elveszett kockákhoz kötötte. Akik óriásrobotos rajzfilmekben élték ki magukat, és a programozásban. Van igazság ebben a sztereotípiában, és így sokkal könnyebb megérteni a pornográfia lényegét. A pornográfia szó jelenthetné azt, ami gátlástalanul próbál úgy hatni az érzékeinkre, hogy az agyunk jutalmazó rendszere teljesen beindul tőle. A sztereotip nerd pedig mindig rengeteg megaláztatást él át az életében: mindig megvan benne az igény, hogy megfeleljen azoknak az elvárásoknak, amivel mindenhol találkozik, de képtelen rá. Végül nem marad más neki, csak a saját kis fantáziavilága. Ott van a Kick-Ass című képregény, ami tele van maszturbálós jelenetekkel. Igazából az egész film semmi más, mint szánalmas önkielégítés. A főhős, aki egy igazi vesztes, azzal, hogy a jelmezét felveszi és bűnüldöző harcba kezd, semmi mást nem csinál, mint a saját elnyomott egóját éli ki, mert ahhoz túlságosan is lusta, hogy megkeresse a valódi érvényesülés lehetőségét.

 A Pando.com-on van egy nagyszerű infógrafika. Az alapvető feltételezés, amiből kiindulnak, hogy a férfik felfedező típusúak, és sokkal nagyobb élvezetet élnek át egy olyan partnerrel, aki újdonságot hoz az életükbe, mint egy korábban már megszokottal. Ennek az életformának a kielégítésére tökéletes megoldást nyújt a pornográfia, hiszen minden egyes aktus újdonsággal szolgálhat. Viszont a pornográfia képes károsan befolyásolni a viselkedésünket: először megöli a kapcsolatainkat azon keresztül, hogy a libidó erős zuhanásba kezd. Később pedig egyre több és extrémebb impulzusra kezd vágyni a néző, például elindul a BDSM felé. Ami viszont igazán relevánssá teszi a témát egy egyetemen, hogy a maszturbálás képes megszabadítani a stressztől a praktika alkalmazóit, és ezzel szemben mélyíteni a depressziót. A kutatást a Reddit NoFap subthreadje segítségével vizsgálták, ahol a felhasználók pozitív élményekről számoltak be az intenzív maszturbálás felfüggesztése után. A felmérés szerint valóban nagyon sokan a sztereotip képnek felelnek meg, és valóban olyan emberek kommentelnek erre az oldalra, akik menekülni szeretnének a tipikus kocka életviteltől, és egy menőbb klubba akarnának tartozni, ahol igazi sikerük lehet a nőkkel.

A Guardian cikke egy még félelmetesebb tényről számol be: az agyat szkennelve a tudosók arra jöttek rá, hogy maga a szerv szerkezete is képes megváltozni a pornónézés hatására. Maga az agynak a jutalmazó része alakul át, ami felelőssé válik a függőség kialakulásáért. Valóban függés alakul ki, mert sokan úgy számolnak be a pornográfiáról, hogy nem kedvelik, de mégis szükségük van rá, és későbbi stádiumban, akár a szexuális ízlés teljes átalakulása is megtörténhet. Az agy egy folytonosan változó szerkezet. A jutalomközpont felelős a neuronok közti kapcsolatok kialakításáért. Ha teljesítünk egy célt, akkor dopamint lövell ki magából, ami fixálja a kialakult kapcsolatokat, valamint ez felel a szexualitás közben átélt izgalmakért is. A pornográfiában látható újabb-és-újabb partnerek folyamatosan ingerlik a jutalomközpontot, ami folyamatos dopamin adagokat bocsát ki, ezzel megszilárdítva a pornónézés közben kialakult agyi kapcsolatokat, ami miatt egyenesági következmény, hogy az illető szexuális elvárásai torzulni fognak a korábbiakhoz képest. Kissé hasonló a történet ahhoz, amikor Transformerst megyünk nézni a moziba: igazából nem köt le minket a film, de a folyamatos adrenalin, az öröm, amit az ingerek okoznak, belénk ivódik. A filmet nem tartjuk jónak, de legközelebb valami még grandiózusabbra fogunk vágyni.

A Don Jon arról szól, hogy a főszereplő képtelen lemondani a pornográfiáról még a barátnője kedvééért is. Az ironikus párhuzam a filmben, amire már a trailer is felhívja a figyelmet, hogy mindenki igyekszik valamerre menekülni, megtalálni azt a napi dózist, ami megmentheti az élete szürkeségétől. A főhős barátnője, akit Scarlett Johansson alakít, ezt a romantikus komédiák sorozatos nézésével éri el. Ami igazából semmivel sem jobb, mint a pornográfia, csak elfogadottabb, de ugyanolyan középszerű, egyszeri öröm. Az emberek elismerik azt, aki életképes párkapcsolatot tud kialakítani. Ha ez valakinek sikerül, akkor a visszajelzés pozitív, mintha egy kötelesség lenne megtalálni a boldogságot az életünkben. Akinek pedig nem sikerül, annak nem marad más, csak egyfajta pótlék: úgy mint a drogok, a pornográfia.