Nemsokára Gólyabál. Az egyik olyan esemény, ami után könnyű hülyén állni kinn a hideg pesti levegőben, és arra gondolni, hogy senki nem érti a nőket. Az Impulzus erre felkészülve szerkesztőségi beszélgetést folytatott a női lélekről, és az interjút közreadva segít benne, hogy a kar férfi hallgatói közelebb kerüljenek egy ismeretlen világhoz. A női olvasók pedig egyetérthetnek vagy egyet-nem-érthetnek a lentebb tálalt nézetekkel. Meg úgy általában is, egész érdekes a téma, olyan pszichológiai, akadémikus hozzáállással.

Férfi-szempont: – Egy előzetes kérdés: próbált már valaki úgy megismerkedni veled, hogy: „Vettem egy kávét extra sok cukorral, de te még mindig sokkal édesebb vagy”?

Női-szempont: – Mintha hallottam volna már ezt…

F.: – És mennyire vált be az illető ismerkedési stratégiája?

N.: – Hááát, még mindig szingli vagyok…

F.: – Igazából nekem, mint a tudomány képviselőjének már az ismerkedési stratégia egy meglepő fogalom. Az állatvilágban, konkrétan a madarakra gondolok, mindig a tojó a színtelen, és a hímek a figyelemfelkeltőek. Az embereknél viszont fordítva van, a nők adnak többet a külső megjelenésre általában. Nem érzed úgy, hogy teljesen megfordult az udvarlási módszerünk az evolúció által kialakított normához képest?

N.: – De, ezt én is észrevettem. Szerintem ez azzal is összefüggésben lehet, hogy a nőknek egyre több joguk van. Ha a munkában sem számítanak már alárendelt félnek, akkor az ismerkedésnél miért ne kezdeményezhetnének ők is? Viszont én ezt nem tartom helyesnek, mivel az ösztön még manapság is megvan a férfiakban.

F.: – Akkor ezzel arra utalsz, hogy felborult a nemek közötti rend, és a mai udvarlási metódusok nem tudják kielégíteni a női igényeket?

N.: – Szerintem van, akit kielégítenek ezek a modern formák is, például a domináns nőket. Ellenben én jobban szeretném, ha a férfiak határozottabbak lennének: tudom, hogy én mit akarok, de ennek ellenére, nem kell mindig a kedvemben járnia a férfiaknak, igyekezzenek megtalálni az irányításban az egyensúlyt.

F.: – Ezzel nem feltétlen értek egyet. Legalábbis én inkább két egyenlő fél megállapodásában látom a modern kapcsolat lehetőségét. Lehet, hogy ez liberális felfogás, de mindig felteszem a kérdést, hogy valaki van-e önállóan annyira különleges, hogy tud-e valami jelentőséget biztosítani számomra, és én azt képes vagyok-e viszonozni. Mint egy érzelmi üzlet. De te mit vársz el alapvetően egy férfitól? Mik a preferenciáid a tulajdonságai terén?

N.: – Nem túl bonyolult: legyen okos, határozott, gondoskodó. Egyszer egy idézet világított rá, hogy két dolog kell egy kapcsolathoz: vonzalom és bizalom. Ezekre már lehet építkezni.

F.: – Azonban ezek olyan általános dolgok, amiket bárki tud teljesíteni, ha egy kicsit is törekszik. Tegyük fel, ha mindenki határozott lesz holnapra, akkor mi alapján döntesz két ilyen férfi között?

N.: – Ebben játszanak szerepet az érzelmek, melyeket nem lehet mindig megmagyarázni. Ha logikusan próbálod nézni, akkor lehet valaki életed párja lenne, de hiányzik a vonzalom. Ez az, amit nem lehet határok közé szorítani, és kijelenteni, hogy ilyennek kell lennie a dolgoknak, és akkor fog működni.

F.: – Ez az én szempontomból romantikus menekülés a véletlen karmaiba. Valóban jó érzés bízni abban, hogy lesz egy igen jelentős esemény az életben, ami elhozza a boldogság fanfárjait, de az mellé társuló bizonytalanság szerintem nyugtalanító. Miért nem próbálsz magyarázatot találni arra, hogy az érzelmeid mik mozgatják?

N.: – Ebben alapvető nézeteltérés van köztünk. Szerintem az érzelmeket nem lehet kiszámítani, nincs rá egy jól működő képlet.

F.: – Visszatérve a férfiak tulajdonságaihoz, te jelenleg úgy látod, hogy hiányzik a körülötted levő férfiakból a megkívánt határozottság?

N.: – Sokszor igen. Ellenben, ha egyszer elindulnak az úton, akkor ahogy nő a “trófeáik” száma, úgy a határozottságuk is. Jobban fogják tudni, hogy mit akarnak, és tanulnak az előző esetekből.

F.: – Tehát akkor te, mint elégedetlen lány, javasolnád a körülötted lévő fiúknak, hogy használjanak ki más lányokat önbizalom-növelés céljából, hiszen így ők is felkészülhetnek egy esetlegesen elkövetkezendő minőségi kapcsolatra?

N.: – Nem! Ne használjon ki senki senkit! Szerintem a kapcsolat elején le kell szögezni, hogy mit is várhatunk a másiktól, és vagy beleegyeznek a felek vagy nem. Bár a lányok sokszor úgy gondolják, hogy meg tudják változtatni a férfiakat, pedig nem.

F.: – Ez azért egy elég szerencsés dolog. Mármint, az előbbiek alapján nekem még mindig úgy tűnik, mintha lenne egy ideális férfi típus, és úgy gondoljátok, hogy erre az egyen dologra van szükségetek, majd kerestek valakit, akit ehhez az ideálhoz hozzáformálhattok.

N.: – Nem, én arra a tipikus esetre gondoltam, amikor a lányok úgy gondolják, majd elintézik, hogy beléjük szeressenek. Nem átformálásról van szó, csak megszelídítésről.

F.: – Vegyünk egy mérnök példát: álmodozott már nő arról, hogy megszelídít egy férfit, hogy ő is érdekelje, ne csak a tranzisztorok?

N.: – Inkább a számítógépes játékokat hoztam volna fel példának. Azok sokkal inkább függőséget tudnak okozni. Ki nem látta azokat a 9gag-posztokat, ahol a lány elkeseredetten a bugyiját mutogatja, a fiú mégis inkább a kockulás mellett dönt?

F.: – Valóban. De az univerzum egy csodálatos hely, ahol az atomok egyszerű mozgása olyan komplex dolgokat tud létrehozni, mint a teljes bioszféra. Ha valaki ebben, vagy a virtuális világokban akar elveszni, akkor szerintem azt el kell engednünk, ez az ő döntése, nem?

N.: – Ezzel nehéz lenne vitatkozni.

Interjúnk első részében megleltük így az első megoldást, ami kivezethet az érzelmek útvesztőjéből: az aszexualitást. Ugye mennyivel több időnk lenne tanulni, ha nem foglalkoznánk kicsinyes érzelmi problémákkal? Az interjúnk második részében majd azt igyekszünk kideríteni, hogy hogyan érdemes kezelni a helyzetet, ha mégis elveszünk a lelkünk labirintusában.