Az internetadó összhangban van a mostani kormány konzervatív felfogásával. Végülis mi nagyobb liberálisság, mint az internet? Ahol minden felhasználó tényleg egyenlő feltételekkel indul, és emellé még azt is tehet, amit akar.  De ez az adó az, ami megoldja a problémát, és visszakényszeríti az embereket a jó öreg valóság keretei közé. Ami már úgyis több milliárd éves, szóval azért több ideje volt bizonyítani, mint az internetnek. Sőt, ha a keresztényeknek van igaza, és az univerzum hatezer éve létezik (http://bit.ly/ZG8AaR), az még mindig sokkal több idő, mint amióta elindult az első ARPANET. Itt a lehetőség, hogy a pénztárcánk vékonysága miatt rájöjjünk, hogy még mindig van értelme Legózni a természetben, vagy csak sétálni a szmogos levegőn. Azért belegondolva, a sétálás közben hiányozni fog, hogy Spotify-ről hallgassam majd újra és újra az Applesauce-t. Mindegy, majd ami pénzt nem internetezek el, abból veszek CD-ket.

Hallgasd meg az Applesauce-t, amíg nem kell fizetned az adatforgalomért!

Az internetadóban pont ez a legkellemetlenebb, hogy az adatforgalom alapján elszámolt költségek teljesen ellentmondanak a jelenlegi fejlődésnek. Sőt, az elmúlt tíz év teljes irányvonalának. Utaltak erre úgy, hogy a világ a szolgáltatások irányába halad, és ez teljesen igaz. Adatforgalomról utoljára akkor hallottam, amikor a szobatársam véletlen túl sok videót töltött fel Drive-ra, és a KSzK Szakkollégium küldött neki egy e-mailt, hogy megszegte a négy napos feltöltési korlát szabályait. Egy példa, a Spotify. Előfizetésen alapszik, de egy bizonyos havi díjért korlátlan mennyiségű zenét hallgathatok. A korlátlan természetesen nem igaz, mert egy hónap áll sok-sok percből, és ha egy szám átlagosan három-négy perc, akkor egy egyszerű osztással lehet kapni egy felső korlátot. A Spotify viszont problémákat old meg: például a zeneszámok torrentezését. Ennek viszont előkövetelménye egy elfogadható árú internetszolgáltatás. Ellenben, ha az adatforgalommal arányosan fogok fizetni újra, mint a sötét kétezres éves elején, akkor inkább megint rászokok a torrentezésre, mert ott is kifizetek egy egyszeri összeget a tartalomért, vagy ha nagyon tisztességes akarok lenni, és ez velem főleg azért fordul elő, mert imádom a CD-k különféle artworkjeit, akkor megveszem a zenét. Egy műanyagkorongon, amit még meg is foghatok.

A sötét kétezres évek eleje. Az internetadó egy hátraarc, pontosan oda. Hát, ilyen lehetett látni francia filozófusként, hogy a felvilágosodás eszméi nem előre, hanem a sötét középkor vérgőzös ködébe vezették vissza a nagy francia forradalmat. És ez a sötétség, ami zavar. Az új adónemek bevezetése arra utal, hogy a gazdaságból még mindig láthatatlan utakon folyik el a pénz. Vajon milyen méretű inkompetencia lehet az, ami indokolja az internetadó bevezetését, és ezáltal akadályozza Az Információs Társadalom Egyetemes és Jó Fejlődését? Ne feledjük, az elmúlt választásokkal erre adtunk felhatalmazást, és ezáltal a mi döntéseink is idevezettek.

Egy tizenhat perces szám? Ugye te is meggondolnád, hogy meghallgatod, ha az adatforgalomért kell fizetned?

Az elmúlt héten kétszer utaltak arra, hogy nem voltam teljesen őszinte, és most átérzem, hogy miért tettem rosszat. Azért, mert a választásaim kihatnak mások életére, és meg se adom nekik a lehetőséget, hogy ők döntsenek, mit akarnak tenni. Az a hirtelen bejelentés, amivel utaltak az internetadó bevezetésére, csak tovább mélyíti a bizalmatlanságot a kormány felé, és az emberek semmi mást nem fognak tenni, mint menekülni. Abba még bele tudok törődni, hogy a korrupció magas, és emiatt még más országok is igyekeznek képletesen belénk rúgni. Lehetne rosszabb is. Élhetnék én is egy nyugati országban, mint amilyen mondjuk Kuba. Viszont azt már nehezebb elfogadni, hogy informatikusként foglalkoznék valamivel, ami mások számára is hasznos, ezért a befektetett munkámat el tudnám cserélni más anyagi javakra, de azt a felelős vezetőink megpróbálják ellehetetleníteni a saját túlélésükért, mert ők évek óta hibás döntéseket hoznak, amivel saját maguk lehetetlenítik el. De mint említettem, köszönöm, hogy a kormányzat rámutatott a saját rossz döntéseivel néhány személyes hibámra!

Eddig akárhány adót jelentettek be, az valakinek fájt, és az a valaki szélmalomharcba kezdett az országgal. Zsigeri gyűlölettel, és némi gyermeki csak-azért-sem daccal próbálta nem megfizetni a rá kirótt sarcot, de mindig egyedül maradt. Így jártak az utóbbi félévben a televíziós csatornák is. Ne feledjük, pont azok az emberek állították azt, hogy a “szennycsatornák” megérdemlik a sorsukat, akik éppen ugyanazt nézik. (Ide azért jól jönne egy Nielsen-statisztika, hogy mennyire fedi az adóztassuk-meg-a-kereskedelmi-csatornákat típusú emberek csoportja az esti-szórakozásom-csak-a-televíziózás típusú emberekét, mert enélkül elég intuitívnek és indulatosnak hat az előbbi mondatom.) Hasonló volt a közüzemi szolgáltatók esete is, akik kénytelenek beletörődni az újabb és újabb bevételkiesésekbe, de az emberek mindezt pozitív dologként élik meg, mert az ő pénzügyi helyzetük minimálisan javulni látszik. A mérnökök ennek ellenére apokalipszist vizionálnak, ahol áramkimaradások sújtják szerte e vidéket, mert nem lesz pénz karbantartásra, de rájuk nem hallgatnak a demagógia megvezetett tömegei. Mindez politika, fárasztó, de legalább szórakoztató a saját szánalmasságában.

Tavaly az év egyik legfontosabb számának tartotta a szaksajtó. Meg Kanye West amúgy is érzékeny, és van mondanivalója. Hallgasd meg, mielőtt fizetned kellene érte!

Végül egy megjegyzés: a társadalmi szolidaritás nem létezik, úgyhogy mit is várunk? Mi mióta törődünk a devizahitelesek problémáival, ők mikor is törődtek a mi kis egyetemi tandíjas problémánkkal? Az két különálló felháborodás volt a múltban is. Arról csak egy egysoros említést olvastam, hogy mostantól az önkormányzatoknak joga lesz bármilyen vagyontárgyat megadóztatniuk. Ez összességében még inkább aggasztónak tűnik, még ha az internetadó jelszava az, ami minket képes megmozgatni.  A választás eredményéből is látszik, hogy a társadalmi csoportok közül, ha van bárkinek is különvéleménye, akkor az nem nagyon akarja képviseltetni magát, vagy nem kap szót. Tehát, most épp az internetezők érdekeivel miért is törődjön a kormány? Nagyjából azon egyszerű oknál fogva: mert jó vezető akar lenni, aki egy kompromisszumok mentén kialakított, mindenkinek megfelelő demokratikus irányvonalon akar előrehaladni, és esetleg elősegíteni, hogy ne maradjunk le a világ többi dinamikusan fejlődő részéhez képest.

Az utolsó mondat szatíra volt.