Mi jellemez egy mérnököt a diplomájára írt feliraton túl? És az egyetemet, ahol tanul, azontúl, hogy az van kiírva, hogy oktatási intézmény műszaki beállítottságú hallgatók számára? Hogyan lehet profi egyetemistává válni a BME-n? Milyen tanulási módszerek vezetnek eredményre? Mik a villamosmérnökök és az informatikusok legnagyobb félelmei? Hogyan lehet elkészíteni egy igazán lehengerlő prezentációt?

A Mérnök leszek a leírt kérdésekkel foglalkozik. Két kredit, első félév, kötelező, két zárthelyi. Kissé talán meglepő, de jól mutatja azt, hogy miben is lett más a VIK az új tanterv életbe lépése óta. Dr. Takács Ildikó, aki még a szabadon választható Pszichológia című tárgyat tanítja karunkon, érzékeltette, hogy mi az, amiben előreléphetünk. „Pár évvel ezelőtt egy műegyetemi rendezvényre érkezett az egyik nagy technológiai multinacionális vállalat akkori vezérigazgatója. Az egyetemről kikerülő szakemberekből leginkább a fejlett kommunikációs készségeket hiányolta. A munkában viszont meg kell beszélni a folyamatokkal kapcsolatos előrelépési lehetőségeket, és ahhoz jól, világosan és érthetően kell kommunikálni. Nagyon sok projektfeladat van, és ezek csak együttműködéssel valósíthatóak meg. Azok a softskillek, amik a szociális készségekhez kapcsolódnak, mint a figyelem, annak a képessége, hogy képesek legyünk felfogni mások üzeneteit, és reagálni arra, hogy rá tudjunk hangolódni a másikra, az mind szükséges olyan helyeken, ahol emberekkel dolgozunk együtt. És az informatikusok sem a számítógépükkel vannak csak partnerkapcsolatban.” Ezért volt szükség a Mérnök leszekre, mintegy bevezetőre a korábban is létező gazdasági- és humántárgyakhoz. Ennél azért több, mert igyekszik bemutatni azokat a készségeket is, amiket érdemes az évek során elsajátítani a szakmai tárgyak mellé.

A tárgyat hét oktató fogja közösen tartani, és négy nagy modulra tagolódik. Az első a Belépés az egyetemre nevet kapta. Már korábban is létezett egy hasonló tárgy, az Egyetemi polgári ismeretek. A zárthelyi témáját is képező témái ennek a résznek, például, hogy mi a KTH, ki a dékán, vagy hova fordulhatnak a panaszaikkal a hallgatók. Amiért szükség van erre, mert a felmérések szerint bár az információt kézhez kapják az újonnan érkező gólyák, de azt túlságosan is szűrten jegyzik meg. Érdekes helyzet, hogy ezeknek az információknak a visszaadására fognak jegyet kapni a hallgatók, de „a szociális készségfejlesztő tréningen sem mondhatjuk azt, hogy egy hallgatónak jó személyisége van, egy másiknak meg nem. Valahogy kénytelenek vagyunk értékelni.” A kötelező alapok után viszont konstruktív tanácsok következnek, hasznos tanácsok arra, hogy hogyan érdemes felépíteni az egyetemi karriert.

Mi a tapasztalat az egyetemistákról: csak próbálnak túlélni, vagy életük egyik a tudás szempontjából legtermékenyebb részét élik meg itt? A probléma, hogy az elsősök gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy mit szeretnének csinálni, ha mérnökök lesznek. Egy villamosmérnök és informatikus nagyon sok ágát művelheti a szakmának, de ezeket túl sokszor nem ismerik. „Az viszont érthető, hogy valaki csak át akar csúszni. Milyen jó kis buli ez az egyetem! Mert tényleg jó buli. Egyetemistának lenni a világ legjobb állapota. Az egyik tanítványom fogalmazta meg, aki már három éve befejezte az egyetemet, hogy itt minden napra akadt számára valami érdekes feladat. Neki a munkából is az hiányzik, hogy nem talál benne kellő izgalmat. Az egyetemen mindig volt feladata, teljesítéskényszer, és ha valaki ezt komolyan veszi, akkor ennek iszonyatos mennyiségű visszaforgatható haszna van.” Ennek ellenére van rengeteg lehetőség, amivel a hallgatók nem akarnak élni. Például nem akarnak tudományos kutatásokban részt venni. Ez azért elkeserítő, mert többen nincsenek tisztában azzal, hogy legrosszabb esetben is olyan projektszervezési, és kommunikációs készségeket lehet elsajátítani ezzel, ami később nem tudományos pályán is rengeteg előnyt jelenthet a konkurenciával szemben.

Még izgalmasabb téma viszont az, amit az alábbi leírás takar: „A BME-s hallgatók intelligenciája, műszaki érzéke, érzékelési csatornái, hatékony szemléltetési módszerei, tanulási szokásai, tanulási időveszteségei, bukásai, pszichoszomatikus jellemzői.” Mennyire különleges egy mérnökhallgató? Vajon előre elrendeltetett néhány embernél, szinte megjósolható a személyiségjegyeiből, hogy mérnöknek fog tanulni? Amikor pedig már a BME-n van ez a tipikus hallgató, mennyire jól tud kooperálni ezzel az egyetemmel?

Ezekről a kérdésekről Dr. Kata Jánost, a Műszaki Pedagógia Tanszék oktatóját kérdeztük. Hét-nyolc éve van egy szabadon választható tárgy, a Tanulástechnika, melynek az a feladata, hogy olyan ismereteket adjon át, melyekkel könnyebb más egyetemi anyagokat elsajátítani. Ennek keretében ismerhetnek meg a diákok tíz-tizenkét vizsgálati módszert, melyekkel a mérnökök gondolkodását, tanulási szokásait szokták elemezni. Végül, akik felvették a tárgyat, levonják a következtetéseket a kutatásokból, és ez a rész került a Mérnök leszek két előadásába is.

Tehát mit tudhatunk meg a tipikus BME-s hallgatóról? „Hallgatóink, és ide kell érteni a BME többi szakán tanulókat, tehát a matematikusokat, a fizikusokat, a közgazdászokat és a kommunikációs szakon tanulókat is, nemcsak korosztályukon belül, hanem a felsőoktatásban résztvevőkön belül is a felső rétegekbe tartoznak. Akár 130 feletti IQ-val is rendelkezhetnek a tanulók, az érték átlaga pedig 115 körül van. Ezzel szemben viszont sokkal kevesebb a négyes átlag feletti tanuló és sokkal több a bukás is, egy kettes pedig már jelentős tudást takarhat, tehát más egyetemekkel szemben itt sokkal könnyebb csalódniuk a tanulóknak. Amíg ezek a gyerekek középiskolában a legjobbak közé tartoztak, addig itt közülük a fele bukott, vagy majdnem bukott már.” A felmérésekből készült számítások szerint a BSc-képzés végére 88%-uk átéli bukás élményét, és ezekből 65%-nyi az első két félévre jut. Következtetés: „ez életre szóló közös élményt ad minden BME-snek.” Viszont a VIK önmagában nem különleges a felmérések szerint. Elmondható, hogy a műszaki pályán tanulóknak közös démonaik vannak, főleg a matematika képében.

Erős sajátosság természetesen a műszaki érzék is. Itt jól látható a különbség a közgazdászok és a többi hallgató között. Érdekes módon sem a fizikusok, sem a matematikusok nem rosszabbak e szempontból a mérnökhallgatóknál, akik között egyébként akadnak gyakorlati műszaki érzék szempontjából jóval átlag alattiak. Még egy utolsó jellemzőként megemlíthető, hogy a mérnökök természetesen jóval vizuálisabbak a többi embernél. Ami viszont valóban érdekes dolog, hogy az eddig megemlített dolgokban nemigen lehet eltérést kimutatni a különböző karok hallgatói között.

A középiskola után viszont szükséges, hogy fejlődjenek az egyetemre felvettek, mivel lényegesen nagyobb mennyiségű anyagot kell megtanulni, mint korábban egységnyi idő alatt. „Az egyik legfontosabb tényező, hogy hogyan osszuk be az időnket. Ez leginkább azt jelenti, hogy hogyan kell tanulni és relaxálni. Szinte triviális, és mégsem, de a tanuláshoz erőt kell gyűjteni, valamint be kell vezetni. Szükség van a sportra, szükség van arra, hogy barátokkal töltsenek időt a diákok. A lényeg: meg kell találni az erőforrásokat és a határainkat is.”

Az egyetemen tehát átalakulnak az emberek. Egyrészt a szakmai sikerek hatására, másrészt a kudarcok miatt. Talán az ilyen ellentmondásos benyomások hatására kialakult személyiségek miatt terjedtek a mérnökökről a furábbnál-furább sztereotípiák. „Az egyik felmérésem kimutatta, hogy az elsősök és a végzősök szemlélete között óriási különbség van. Amíg a döntő többségében gimnáziumból érkezett jó tanulók általános értelemben okosak és értelmesek ennek megfelelő önbizalommal, addig a végzősök már mérnökké válnak. Más a gyakorlati érzékük, más a térszemléletük, fejlettebb az absztrakciós képességük, főleg a rengeteg matematika miatt. És talán mégis kevésbé magabiztosak.”

Ha a mindennapokat tekintjük, akkor vannak nehezen alakítható generációs jellemzők is. Az egyik felmérésből kiderült például, hogy a tanulók legfeljebb 10%-a gondolja át tudatosan az időbeosztását, a tanulása szervezését a magánélet korlátai között. Szinte kivétel nélkül alkalmazzák a szabad helyfoglalás módszerét, ami egy raktározási fogalom. Ott tárolják a taneszközeiket, ahol éppen hely van, míg ez egy felnőtt számára idegesítő lenne. Ugyanígy nemigen foglalkoznak a taneszközeik forgási sebességével, vagyis nem tesznek róla, hogy amit naponta használnak, az a kezük ügyében legyen. A tanuláshoz kötődő szervezésnek más területei is léteznek, de a diákok legalább kétharmada nem foglalkozik ezekkel. „Ez erős magyarázat lehet a potenciálisan lehetséges tanulmányi eredményektől való elmaradásra, illetve az egyetemi bukások magas arányára is. Úgy tapasztaltam, hogy az “egsizmus” (átcsúszásra való törekvés) nem igazi filozófia, hanem a fentiekből adódó kényszer. Egyértelműen kimutatható, hogy a jobb tanulásszervezéssel jobb tanulmányi eredmények járnak.” Ezért is lett része a Mérnök leszeknek a tanulástechnika oktatás kötelezően.

A másik ok erre, hogy a hallgatók szorongásaik miatt elkezdenek szomatizálni, vagyis a stressz hatására negatív fizikai tüneteket produkál a testük. Egy zárthelyi megírása után a hallgatók visszaadják a lapot, ami csupa hullám. A tenyerük izzadása alapján, vagy más hasonló jelekből meg lehetne állapítani, hogy milyen szorongásaik vannak az egyes diákoknak. Nagyon sokan vannak, akiket rendkívül erősen nyomasztanak a problémáik, és ennek következményei vannak. Komoly szomatikus tünet lehet például a gyomorfekély.

A VIK-en a nemi arányok jelentős mértékben eltolódtak a férfiak irányába, ez egy mindennapi tapasztalati tény. De lennének olyan nagyobb különbségek a nemek között, amik indokolják, hogy több férfi érkezik a VIK-re, mint nő? „Minden felmérésemben elemzem, hogy a különböző tanulói csoportok (nem, középiskola típusa, felvételi eredmény, kar stb.) között vannak-e különbségek. Szinte egyöntetűen kimondható, hogy egyetemistáink ilyen szempontból homogének, tehát például a nemek között tanulási szempontból nincs különbség. Ez nem meglepő: mindegyik mérnök akar lenni, mérnöki irányultsággal rendelkezik nemétől függetlenül. Egy kivétel lehet ez alól a szemléltetési módszerek hatásossága. A lányok sokkal többféle vizuális szemléltetésre nyitottak, jelenti ez például az ábrákat, grafikonokat, képeket, táblázatokat, míg a fiúknál ez szűkebb, ezért náluk körültekintőbben kell kiválasztani a szemléltetéseket.”

Tehát vannak olyan jellemzők, amik meghatározhatnak egy mérnököt. Ennek alapján jogunk van egy kissé önteltnek lennünk? „A mérnöki felsőbbrendűség kérdését közvetlenül nem vizsgáltam, ám az előzőekben leírtak alapján ez létezőnek tekinthető, és talán indokolható is.”