A mérnökökben megvan az az elhivatottság, ami pontosan elég ahhoz, hogy jobban azonosuljanak a szakmájukkal, mint mások, és a személyiségükbe annyira beivódjon mindez, hogy végül ne tudják megmondani, hol kezdődik az én és hol a mérnök. Viszont egy mérnöknek sohasem szabad elfelejteni, hogy gyakorlati problémákat old meg, amelyek az életben merülnek fel. Legtöbbször mások életében, akik ellenszolgáltatásokat nyújtanak a problémáik megoldásáért. Ezért egy furcsa paradoxon, hogy a részletekben elveszni képes mérnököknek kell lennie a világ legnyitottabb embereinek. Képesnek kell lennie rendszerben szemlélni mindent, analitikusan. A kultúra pedig ebben segíthet.
A kultúra valami olyasmi, amikor az emberek a gondolataikat különböző alkotásokban fejezik ki. Segít megismerni azt, hogy mi hajtja előre az emberiséget, a vágyaikat és a szenvedélyeiket, a gondolataikat és a motivációikat, a szükségleteiket és minden mást, amit kaphatunk tőlük. A kultúra, amikor működik, akkor képes kommunikációt megvalósítani a lehető legtávolabbi személyek között. Képes megteremteni azt az izgalmat, amikor egy másik ember izgalmas gondolatvilágával találkozunk. Meg van olyan is, hogy borkultúra. Amikor egy igazán izgalmas textúrájú bor válik baráttá.
Az egyetem pedig pont olyan, mint a The Flaming Lips dala, a Race for the Prize. „Two scientists were racing // For the good of all mankind // Both of them side by side //So determined… // Locked in heated battle // For the cure that is their prize // But it’s so dangerous // But they’re determined… // Theirs is to win // If it kills them // They’re just humans // With wives and children… Néha nehéz megmondani, hogy hol kezdődök én, és hol kezdődik a mérnökhallgató. Az a gond, hogy néha elhiszem, hogy valami nagyobbért dolgozok, valami többért tanulok, ami lehet akár a társadalom kollektív haszna. Pedig ezek a legrosszabb részek az egyetemben. De ilyen pillanatokban érdemes hátradőlni, és The Flaming Lips-t hallgatni, élvezni és várni a megvilágosodást. A kultúra, ha van valami haszna, akkor erről szól, pillanatokat nyújt, ami segít megakadályozni, hogy robottá váljak, és visszaadja azt az őszinte lelkesedést, ami segít egyszerűen tovább élvezni az analízist, a programozást, a különféle rendszereket, valamint azt a matematikai igénnyel szerkesztett Escher-képet a cikk tetején. Valószínűleg ezért van kultúrrovat.
https://www.youtube.com/watch?v=bs56ygZplQA